Óbecsei tamburazene

Települési érték

kulturális örökség

2016-01-29


Bemutatás:


Beretka család, Blazsanik Sándor zenekara és Rabóckai János bandája. Ők mind Óbecse múlt századból ránk maradt zenei hagyatékának jelentős, ám nem egyedüli képviselői. Óbecsét a 1900-as években a zenei sokszínűség jellemezte. Tamburabandák, fúvósok, cigányzenekarok szolgáltattak muzsikát a legkülönbözőbb események alkalmával. Az idő tájt a zene, az ének a mindennapok szerves részét képezte, a mulatozás, együtt éneklés közösségmegtartó szerepe kiemelt jelentőséggel bírt.  Az idő előrehaladtával először a cigányzenekarok, majd lassan, a 80-as évekre a tamburabandák is háttérbe szorultak, feledésbe merültek. Neves gyűjtőink által rögzített, mennyiségét tekintve kevés, ám annál értékesebb hangzóanyag azonban életben tartotta a szikrát, nem hagyta értékeinket a múlt homályába veszni, az ő munkájuk szolgál alapul a ma Óbecsén működő fiatal népzenészek tevékenységéhez.

Óbecsén az egyetlen eddig ismert hangszeres vagy tamburazenekaros felvételt, melyből a valamikori tamburabandák hangzása rekonstruálható, Király Ernő, az Újvidéki Rádió munkatársa rögzítette 1967-ben, az egykori Fekete Mátyás otthonban. A felvételen egy megközelítőleg 45 perces bőgőtemetés eljátszása hallható tamburazenekar kíséretével, ahol Rabóckai János muzsikál alkalmi zenekarával. A hangzóanyagon megszólaló zenekar tagjai közül ketten, Krocsis Sándor nagybőgős és Ferenc Pál basszprímtamburás ma is élnek, az ő elbeszéléseik, visszaemlékezéseik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az Óbecsére egykor jellemző tamburás hangzást a lehető leghitelesebben rekonstruálni tudjuk. Jelentős adatközlőkként említhető még Beretka Béla (a méltán híres Beretka banda nagybőgősének, Beretka Jánosnak a fia), Kohajda Imre és Stefaniga Péter. Az óbecsei tamburabandák a klasszikus tamburás felállás mellett (prímtambura, basszprímtambura, tamburakontra, tamburacselló, nagybőgő (esetenként klasszikus vonós, máskor tamburabőgő)) kiegészítő hangszerként használták a hegedűt, a klarinétot, majd a szaxofont és a harmonikát is. Fontos megjegyezni, hogy utóbbi kettő a későbbi évekre volt inkább jellemző. A hangzóanyag alapján felismerhetőek a parasztbandákra általánosságban is jellemző stiláris elemek. A prímtambura dallamot játszik, vezeti a zenekart. Meglehetősen kevés díszítést használ, szerepe szinte végig a fő dallamra korlátozódik. Szintén dallamot játszik a klarinét, hasonló jellemzőkkel, viszont kísérő szerepkört tölt be, segíti a prímást. A basszprím keveset, legfeljebb sorvégeken tercel, egyébként dallamot visz a prímtamburánál egy oktávval mélyebben, kísérő szerepe van. A kontra akkordokkal (érzésből) kíséri a dallamot "parasztosan”. Hallatszik tehát, hogy nem tanult zenészről beszélünk. Használ dúr és moll akkordokat, elvétve egy-egy szeptimakkord fedezhető fel, a játékára azonban nem jellemző. Harmonizációja meglehetősen egyszerű. A cselló ,,a kontra és a bőgő közötti űrt tölti ki”, a felvételen helyenként a dallamot, helyenként annak egyszerűsített formáját hallhatjuk megszólalni rajta. A bőgő természetesen a basszusért, valamint a ritmusért felel. A harmonizációra kevesebb, a ritmusra több hangsúlyt fektet, ami szintén általánosságban is elmondható a parasztbandákról.

Previous Next

Indoklás:


Mint tudjuk, a Kárpát-medence népzenei hagyatéka igen sokszínű. A táncdialektusok, a zenei stílus változása alapján öt nagy tájegységet különböztetünk meg: Dunántúl, Felvidék, Alföld, Erdély, Moldva. A tamburazene az Alföld, valamint a Dunántúl déli részén volt a legelterjedtebb, az itteni emberek identitásának részévé vált. Indoklásképpen a zene közösségépítő szerepét említeném az első helyen. Bár felgyűjtött formájában már csak elvétve létezik, népzenénket, esetünkben a tamburamuzsikát nem a múlt egy szeleteként kell kezelnünk. A múlt szerves részét képezi a jelenünknek, a jövő pedig elképzelhetetlen nélküle. Ismernünk kell a múltat, hogy megértsük a jelent, és építsük a jövőt. A közös múlt, a hagyományok ismerete felerősíti az együvé tartozás érzését, melynek közösség-, illetve identitásépítő, ezáltal nemzetmegtartó szerepe van.

Források listája:

A VMMI adattára

A fényképek Ferenc Pál tulajdonát képezik

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...

2016-02-01

kulturális örökség | Torontálvásárhely


1975-ben az iskolában rendezett nagyszabású néprajzi és helytörténeti kiállítás alkalmából Szécsényi Jolán, a képzőművészeti nevelés tanárnője a diákok segítségével sok helyi jellegű régiséget gyűjtöt ...

2016-01-27

kulturális örökség | Mohol


Úrnapja a pünkösd után következő második hét csütörtökjén tartott ünnep, az oltáriszentség ünnepe. Ilyenkor díszes körmenetben hordozták végig az egész településen az oltáriszentséget, melynek a néphi ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával