Óbecsei tamburazene

Települési érték

kulturális örökség

2016-01-29

Bemutatás:

Beretka család, Blazsanik Sándor zenekara és Rabóckai János bandája. Ők mind Óbecse múlt századból ránk maradt zenei hagyatékának jelentős, ám nem egyedüli képviselői. Óbecsét a 1900-as években a zenei sokszínűség jellemezte. Tamburabandák, fúvósok, cigányzenekarok szolgáltattak muzsikát a legkülönbözőbb események alkalmával. Az idő tájt a zene, az ének a mindennapok szerves részét képezte, a mulatozás, együtt éneklés közösségmegtartó szerepe kiemelt jelentőséggel bírt.  Az idő előrehaladtával először a cigányzenekarok, majd lassan, a 80-as évekre a tamburabandák is háttérbe szorultak, feledésbe merültek. Neves gyűjtőink által rögzített, mennyiségét tekintve kevés, ám annál értékesebb hangzóanyag azonban életben tartotta a szikrát, nem hagyta értékeinket a múlt homályába veszni, az ő munkájuk szolgál alapul a ma Óbecsén működő fiatal népzenészek tevékenységéhez.

Óbecsén az egyetlen eddig ismert hangszeres vagy tamburazenekaros felvételt, melyből a valamikori tamburabandák hangzása rekonstruálható, Király Ernő, az Újvidéki Rádió munkatársa rögzítette 1967-ben, az egykori Fekete Mátyás otthonban. A felvételen egy megközelítőleg 45 perces bőgőtemetés eljátszása hallható tamburazenekar kíséretével, ahol Rabóckai János muzsikál alkalmi zenekarával. A hangzóanyagon megszólaló zenekar tagjai közül ketten, Krocsis Sándor nagybőgős és Ferenc Pál basszprímtamburás ma is élnek, az ő elbeszéléseik, visszaemlékezéseik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az Óbecsére egykor jellemző tamburás hangzást a lehető leghitelesebben rekonstruálni tudjuk. Jelentős adatközlőkként említhető még Beretka Béla (a méltán híres Beretka banda nagybőgősének, Beretka Jánosnak a fia), Kohajda Imre és Stefaniga Péter. Az óbecsei tamburabandák a klasszikus tamburás felállás mellett (prímtambura, basszprímtambura, tamburakontra, tamburacselló, nagybőgő (esetenként klasszikus vonós, máskor tamburabőgő)) kiegészítő hangszerként használták a hegedűt, a klarinétot, majd a szaxofont és a harmonikát is. Fontos megjegyezni, hogy utóbbi kettő a későbbi évekre volt inkább jellemző. A hangzóanyag alapján felismerhetőek a parasztbandákra általánosságban is jellemző stiláris elemek. A prímtambura dallamot játszik, vezeti a zenekart. Meglehetősen kevés díszítést használ, szerepe szinte végig a fő dallamra korlátozódik. Szintén dallamot játszik a klarinét, hasonló jellemzőkkel, viszont kísérő szerepkört tölt be, segíti a prímást. A basszprím keveset, legfeljebb sorvégeken tercel, egyébként dallamot visz a prímtamburánál egy oktávval mélyebben, kísérő szerepe van. A kontra akkordokkal (érzésből) kíséri a dallamot "parasztosan”. Hallatszik tehát, hogy nem tanult zenészről beszélünk. Használ dúr és moll akkordokat, elvétve egy-egy szeptimakkord fedezhető fel, a játékára azonban nem jellemző. Harmonizációja meglehetősen egyszerű. A cselló ,,a kontra és a bőgő közötti űrt tölti ki”, a felvételen helyenként a dallamot, helyenként annak egyszerűsített formáját hallhatjuk megszólalni rajta. A bőgő természetesen a basszusért, valamint a ritmusért felel. A harmonizációra kevesebb, a ritmusra több hangsúlyt fektet, ami szintén általánosságban is elmondható a parasztbandákról.

Indoklás:

Mint tudjuk, a Kárpát-medence népzenei hagyatéka igen sokszínű. A táncdialektusok, a zenei stílus változása alapján öt nagy tájegységet különböztetünk meg: Dunántúl, Felvidék, Alföld, Erdély, Moldva. A tamburazene az Alföld, valamint a Dunántúl déli részén volt a legelterjedtebb, az itteni emberek identitásának részévé vált. Indoklásképpen a zene közösségépítő szerepét említeném az első helyen. Bár felgyűjtött formájában már csak elvétve létezik, népzenénket, esetünkben a tamburamuzsikát nem a múlt egy szeleteként kell kezelnünk. A múlt szerves részét képezi a jelenünknek, a jövő pedig elképzelhetetlen nélküle. Ismernünk kell a múltat, hogy megértsük a jelent, és építsük a jövőt. A közös múlt, a hagyományok ismerete felerősíti az együvé tartozás érzését, melynek közösség-, illetve identitásépítő, ezáltal nemzetmegtartó szerepe van.