Bugarszky István (Stefan Bugarski) kémikus életműve

Települési érték

kulturális örökség

2024-07-31

Bemutatás:

Bugarszky István (Stefan Bugarski) bölcsészdoktor, kémikus, egyetemi tanár. Zentán született 1868. május 21-én (a görögkeleti naptár szerint május 9-én), az akkori Eugén utca 924. sz. házban (ma Vuk Karadžić u. 22. sz.). Az apa Svetislav Bugarski (több helyen tévesen Svetozar-nak írták), járásbírósági iktató, anyja Anna Malešević.

Középiskolai tanulmányait a zentai algimnáziumban kezdte meg 1878-ban. A gimnáziumi évei alatt szegénysorsú tanulóként tankönyvtámogatásban részesült, mely adományt a város Képviselő-testülete alapította. Eredményei alapján mind a négy év alatt a jó tanulók sorába tartozott (az évfolyamot 48-an kezdték, de csak 16-an fejezték be, köztük Bugarszky is). Mivel akkor Zentán még csak algimnázium működött (I.-IV.), tanulmányait a nagykikindai gimnáziumban folytatta, majd az újvidéki magyar gimnáziumban fejezte be.

1886-ban felvették a budapesti tanárképző intézet természettudományi szakára, s mint ennek tagja a budapesti Tudományegyetemen és a Műegyetemen végezte fizikai-kémiai tanulmányait. 

1891-ben bölcsészdoktorrá avatták, majd az Állatorvosi Főiskola kémiai tanszékén helyezkedett el tanársegédként. 1893-ban kormánysegéllyel németországi tanulmányútra indult, s végiglátogatta a híres német vegytani intézeteket.

1894-ben magántanári képesítést nyert elméleti kémiából. 1896-ban Göttingenben a híres német egyetemi városban töltött egy félévet, az akkor már világhírű német tudós Walter Nernst elektrokémiai intézetében. Itt végzett kísérleteket, hogy meghatározza a kémiai affinitás (vegyrokonság) számbeli értékét a kémiai változások egy csoportjára vonatkozólag.

1898-ban az Állatorvosi Főiskola rendkívüli tanárává nevezték ki, majd ugyanitt 1902-től a vegytani tanszék tanára 1913-ig.

1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Kiemelkedő érdemei vannak az oldatok kémhatásának vizsgálataiban, melyek a pH fogalmak kialakulásához vezettek. Kutatóként főleg a reakciókinetika kérdéseivel foglalkozott, illetve a fehérjék fizikokémiai sajátosságával, s kimutatta amfotér jellegüket. 1887-ben a vizelet vezetőképességét vizsgálta, s ebből a sótartalomra következtetett. Tangl Ferenc vegyésszel hasonló vizsgálatokat folytatott a vérszérummal kapcsolatban.

Kutatásaik során Liebermann Leó kémikussal a fehérje jellegű anyagok kémhatásait vizsgálták, s ennek során vették észre, hogy ezek az anyagok nagy mennyiségű lúgot és savat képesek felvenni, ezért puffer (tampon) természetűek (1898), bár ezt a szót akkor még nem használták. (Két francia kutató néhány évvel később az ő munkájuk nyomán alkotta meg a puffer kifejezést.). Liebermann-nal szellemes kísérlettel bizonyították (1893) Arrhenius ionelméletét.

Bugarszky megállapította, hogy az oxidálószerek, elektropotenciáljaik szerint sorba állítva, ennek megfelelően oxidálnak. Analitikai módszert dolgozott ki a halogének egymás melletti meghatározására. 1897-ben felfedezte az első endoterm reakcióhőjű galvánelemet. 1912-ben szabadalmaztatta egy gyógyhatású kátránykolloid előállításának módszerét (melyet a boróka desztillációs tisztításával nyert) vagyis az idült ekcémák kezelésére való Cadogel kenőcsöt, melyet több mint 50 éven át gyártottak.

Bebizonyította a kémiai affinitásra vonatkozó Thomsen-Berthelot-elv fogyatékosságát.

Az 1906/1907-es tanévben rektorhelyettes volt. Munkássága kezdetére esett az élettani-kémiai intézet közös épületének kialakítása és bővítése, mely 1911-re fejeződött be. 1913-ban a budapesti Tudományegyetem hívta meg az elhunyt Lengyel Béla utódaként a II. sz. Kémiai Intézet professzorának, illetve tanszékvezetőjének.

1915-25-ig a K.M. Természettudományi Társulat kémiai választmányának tagja, a Magyar Chemiai Folyóirat egyik szerkesztője volt 1926-34 között.

1938-ban vonult nyugalomba.

Indoklás:

A budapesti Tudományegyetemen 1968. november 23-án bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg Bugarszky professzor születésének 100. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet Nádor Károly egyetemi tanár, a Kémiai Tanszék vezetője tartotta, majd Gergely István miniszterhelyettes felavatta a tanszék falán elhelyezett márvány emlékművet, melyen Bugarszky István oldalnézeti domborművű arcképe látható. (Az emlékmű Madarassy Walter szobrászművész alkotása.)

Dolgozatainak legnagyobb része az MTA által kiadott Mathematikai és Természettudományi Értesítő-ben jelent meg, illetve külföldi folyóiratokban; a tudományos kérdések, melyeket ezekben tárgyal, többnyire a kémiai változások időbeli lefolyásának sebességével, a kémiai egyensúlyállapottal állnak összefüggésben. Ismertebb művei: A bázisok sebességi coefficienseiről. Adatok a chemiai dynamikáról  (Bp. 1891); A chemia repetitóriuma és borchemiai  practicum a budapesti szölő-és borgazdasági felsőbb tanfolyam hallgatói számára (Bp. 1894); A közeg befolyása a reakciósebességre és a kémiai egyensúlyállapotok (e művét az MTA 1905- évi naggyűlésén Lukács Krisztina-díjjal tünteték ki); Ismereteink az anyag szerkezetéről (Bp. 1907.); Traub Izidornak a halmazállapot- és oldatelméletére vonatkozó vizsgálatairól; A tudományos chemia Magyarországon; Vezérfonal a vegytani gyakorlatokhoz kezdők számára (Bp. 1892.).

Közös műveik Liebermann Leóval; Liebermann Leo – Bugarszky (István) Stefan: Beiträge zur Theorie der vässerigen Lösungen von Salzgemischen (Leipzig 1893.); A fehérjenemű anyagoknak sóssav-nátriumhidroxid és nátriumchlorid lekötő képességéről; Chemia Tankönyv az Állatorvosi Főiskola hallgatói számára (Bp. 1900.), stb.

Bugarszky István – Török Lajos: Az eczema gyógyítása cadogellel, (Bp. 1913).

Bugarszky István Liebermann Leóval nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kémiában elfogadják az aciditás (savasság) és az alkalitás (lúgosság) fogalmának jelentőségét. E szerepüket a dán kémikus Sörensen is megemlíti, s Bugarszkyt Libermannal a szakterület vezető kutatói közé sorolja, sőt kettűjüket úgy említi, mint akik a kémiában az új gondolkodásmódot és metodikát teljes mértékben megértik és alkalmazzák.

Szakmai tudását, tudós mivoltát szülővárosa kortárs közvéleménye is elismerte, amikor egy helyi lap még 1902. június 22-i számában ezt írta róla: „Dr Bugarszky István földink, ország-világhírű kémikus, a bpesti állatorvosi akadémia tanára, a Magyar Tudományos Akadémiának évre nézve legfiatalabb tagja, családi ügyeinek rendezése végett körünkbe érkezett.”

A Zentáról elszármazott tudós 1941. március 3-án hunyt el Budapesten, s ott is temették el (a Kerepesi temető 50/1. sz. parcella 1-1-18 sírhelyén nyugszik). Születésének jövőre lesz a 140. évfordulója. A szülővárosa részéről eddig méltánytalanul elefeledett tudós (2004-ben végre utca lett róla elnevezve Zentán) megérdemelné, hogy szülőházára (mely még többnyire eredeti állapotában áll) emléktábla kerüjön, illetve egy tisztelgő látogatást Zenta önkormányzata részéről a Kémiai Tanszék falán levő emléktáblájánál, illetve sírjánál a kerepesi temetőben, ahol szülővárosa küldöttsége talán először róhatná le kegyeletét és emlékezhetne világhírű tudós szülöttére.