Az Al-Duna (Vaskapu) szabályozása

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

épített környezet

2016-03-22

Bemutatás:

A Vaskapu egy több mint 100 kilométer hosszú, több szakaszból álló szoros, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység közötti folyami szurdokvölgy. Szabályozása előtt a vízhozama és a vízsebessége erősen változott, ezért csak magas vízállás esetén volt hajózható. Az első csatornát itt a jobb parton még a rómaiak építették a II. században, azonban idővel ez elenyészett, s a terület csak a XIX. században lett ismét kereskedelmi szempontból fontos.

Elsőként Széchenyi István gróf foglalkozott komolyan a szabályozás ügyével, amikor folyószabályozási terveket készíttetett Vásárhelyi Pállal, aki a Duna vízrajzi felmérése során feltérképezte az Al-Dunát. 1834-ben sikerült a legveszélyesebb zátonyokat kirobbantani, azonban a teljes szabályozást a korabeli technikai eszközök fejletlensége nem tette lehetővé. A munkát ráadásul a területet ekkor ellenőrzése alatt tartó Török Birodalommal való bonyolult külpolitikai helyzet is nehezítette. Széchenyi ezért inkább szárazföldi teherszállító utat építtetett, mely nem csupán a hajók vontatását, hanem – hajózási idényen kívül – az árunak szekéren való szállítását is lehetővé tette.

A dunai közlekedés szabadságát – legalább is jogilag – végül a krími háborút lezáró 1856-os párizsi béke mondta ki, majd az 1878-as Berlini Kongresszus az Osztrák-Magyar Monarchiára bízta a Vaskapu-szabályozását. A magyar mérnöki és műszaki kar számára hatalmas elismerést jelentett, hogy őket bízták meg a tervezéssel, valamint a kivitelezéssel. Az európai szempontból is kimagasló jelentőségű munkálatokat a magyar államkincstár finanszírozta. Baross Gábor közlekedésügyi, illetve kereskedelemügyi miniszter oroszlánrészt vállalt a munkálatok szervezésében, emléktáblája még ma is látható a Duna 1036,3 folyamkilométerénél.

A munkálatok 1891-ben Wallandt Ernő tervei alapján kezdődtek meg, az építkezést Rupcsics György vezette. Az építkezés fő tárgya a fenéken 80 méter széles, 2200 méter hosszú főcsatorna volt, valamint több kisebb csatorna és egyéb kisebb gátak, duzzasztók építése volt. A víz alatti területen 43 ezer köbméter, a szárazon 350 ezer köbméter sziklát távolítottak el. Ezzel párhuzamosan 258 ezer köbméter feltöltést is elvégeztek. A gyors áramlás legyőzésére, a felfelé haladó hajók számára egy egyedi megoldású, gőzgép hajtotta vontatóberendezést is létesítettek. A munkálatok végén a hajózócsatorna 3 méter mély és 75 méter széles lett.

A csatornát félkész állapotban, a millennium évében, 1896. szeptember 27-én avatták fel I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, Károly román, illetve Sándor szerb király jelenlétében. A teljes szakaszt 1898. október elsején adták át a forgalomnak, így a hajózási idény tíz hónapra nőtt.

1972-ben Románia és Jugoszlávia együttműködésével elkészült a Vaskapu I. Vízierőmű és Hajózási Rendszer, amely jelentősen megváltoztatta a táj képét. A megemelkedett vízszint jóval nagyobb hajók áthaladását is lehetővé teszi, azonban  a völgy legszebb természeti részének pusztulását is eredményezte. Víz alá került ezen kívül Ada Kaleh szigete, mely Jókai Mór Az arany ember című regénéyében szereplő Senki szigetét ihlette, valamint a Széchenyi-út és a Széchenyi tiszteletére a Magyar Mérnök- és Építész Egylet által 1885-ben állíttatott emléktábla.

Javaslattevő: Dr. Dévavári Zoltán

Indoklás:

A Vaskapu szabályozását, illetve hajózhatóvá tételét a magyar reformkor kiemelkedő alakja, Széchenyi István vetette fel elsőként. Az építkezési munkálatok végül a dualizmus idejében, 1891-ben kezdődtek meg Walland Ernő tervei alapján, Rupcsics György vezetésével. A munkálatok úgy nagyságukat, mind minőségüket tekintve a korszak technikai teljesítményének élvonalába tartoztak, amely felbecsülhetetlen haladást jelentett egész Európa számára. A Vaskapun történt szabályozási munkáknak az értéktárba történő felvétele méltó emléket állít a magyar ipar, a magyar mérnökök szellemi és fizikai teljesítményének.