Az oromparti tanyavilág

Települési érték

kulturális örökség

2024-08-12

Bemutatás:

A török hódoltság alatt a falvak szinte teljesen elnéptelenedtek, kihaltak. A vidékünkre jellemző kőhiány miatt a házakat akkor vályogból, sárból, nádból építették, ezek tatarozás híján gyorsan elpusztultak, s a törökök végleges kiűzése után az egész vidék pusztasággá változott részben a hadjáratok, részben a lakosság elmenekülése miatt. Tornyos kivételével alig maradt nyoma az egykori falvaknak.

Mária Terézia uralkodónő 1751-ben létrehozta a Tiszai Korona-kerületet (amely Martonostól Szenttamásig terjedt), s elrendelte a többnyire lakatlan terület benépesítését katolikus lakossággal. Az 1754-55. évektől kezdődően az ide betelepülőket nem várták a korábbi falvak, ezért lehetőségeikhez és teherbírásukhoz képest hasítottak ki maguknak művelésre és legeltetésre alkalmas földet, s építették rá hajlékaikat. Így keletkezett a tanyavilág a rá jellemző szétszórtságával, mely később laza szövedékként hálózta be a Zentához tartozó határt.

Az első és legszámottevőbb szálláshelyek Zenta határában az évezredes letelepedési szokásoknak megfelelően – ott jöttek létre, ahol a kiválasztott terület egész évben mentes volt a Tisza áradásaitól, de volt valamilyen természetes folyóvíz. Ez a terület Felsőhegytől és Oromparttól nyugatra húzódott az ún. Kalocsa-völgy mentén. A völgy valójában a puszták vizeit vezette le Felsőhegy alá, majd onnan a Budzsák-patakba, mely Adánál torkolt a Tiszába. Ennek a 15 km hosszú és 100-300 m széles völgynek a partja adott helyet az első tanyáknak, melyeknek vonulata a völgy végén – Felsőhegy alatt, az Oromparton folytatódott. De itt vezetett az Óbecsétől kiinduló ún. Szegedi út is, amely közvetlenül a part alatt húzódott, s emiatt egész évben járható volt az árvizektől függetlenül.

Az 1780-as években már 300-350 tanya állt Zenta határában, a Kalocsa-völgy, a Csík-ér völgye, a Gyömrei út és az Orompart mentén.

Az Orompartnak nevezett zentai határrész Felsőhegytől déli irányban húzódik kb. 15 km hosszan, melyből a zentai határra 5 km esik, s ez a szakasz volt a legsűrűbben lakott. Valójában ez már tanyasor, s a III. katonai felmérés 1881. évi térképén már Orom néven jelölték meg mint lakott helyet, s Orom part néven ezt a földrajzi magas partot, melyről az egész 15 km.es partszakasz a nevét kapta. Az Orompart határrész szélessége átlagban 2,5 km, tengerszint feletti magassága pedig 91-95 m. Földrajzi értelemben Orompartnak nevezik a Telecskai-löszplatónak a magyarkanizsai és zentai község területén húzódó keleti peremét. Ez a vonulat 10-15 méterrel emelkedik a tőle keletre elterülő, Tiszáig terjedő terasz fölé. Az Orompartnak nevezett zentai határrész egy észak-déli irányú, 5 km hosszan elnyúló tanyacsoportot jelöl. A tanyasor Felsőhegy déli részétől, az úgynevezett Széksaroktól indul Dél felé és a község közigazgatási határáig terjed. A területen napjainkban 52 tanya található, melyből 45 állandóan lakott, 4 ideiglenes kintlakás célját szolgálja, 3 pedig lakatlan

Az Oromparton elhúzódó tanyasor egy részét még a XIX. században építették, s közülük vannak még olyanok, amelyek az 1850-es évek elején létesültek (pl. Kikirics Győző háza 1852-ből).

A tanyaépületek életkora, komfortja és infrastruktúrája

A Zenta környéki tanyavilágban még napjainkban is viszonylag jelentős számú régi típusú, tanyaépülettel találkozhatunk. A hosszanti házforma, fehérre meszelt falak sok helyen tükrözik az elveszőben lévő tanyai értékeke. A vidék tanyavilágára nem jellemzők a fátlan, ún. „kopasz” tanyák, a lakóépületeket legtöbb esetben gyümölcsfák övezik, és a veteményeskert is a tanyát körülvevő földterületeken kap helyet.

A tanyaépületek több mint fele (57,3 %) a második világháború előtt épült, ezek közül 19 tanya, azaz a felmért lakóépületek 21 százaléka még a századforduló előtti időkből való. 1900 és 1920 között épült a külterületi lakóházak 18 százaléka (16 tanya). Ugyanennyi az aránya a Trianontól a második világháború végéig létesült külterületi lakóépületeknek. A tanyaépítési kedv a második világháborút követő három évtizedben még viszonylag magasnak mondható, hiszen a vizsgált határrészek tanyáinak 32 százaléka (28 tanya) ebben a periódusban épült. Ezután azonban a szállásépítés jelentősen lecsökken, ami a megfigyelt külterületi lakóépületek számában is egyértelműen látható – 1975 és 1990 között már csak kilenc új tanya létesült, 1990-2000-ig pedig mindössze egy, az utolsó tíz évben pedig új tanya építésére senki sem vállalkozott. Lényeges kihangsúlyozni, hogy az 1960-as évektől új tanyaépület kizárólag csak a régi, lebontott helyén, vagy közvetlen mellette épült, mivel a jugoszláviai földfelhasználási törvény tiltotta a termőföldön való építkezést.

Indoklás:

Az oromparti tanyavilág kialakulásának története mélyen gyökerezik a Zenta vidéki történelemben, tükrözi annak társadalmi és gazdasági fejlődését. A török hódoltság utáni pusztaságok benépesítése során kialakult tanyavilág a 18. századtól kezdve formálódott, amikor a betelepülők az egykori falvak helyett új otthonokat hoztak létre a természeti környezethez alkalmazkodva. Az Orompart mentén létrejövő tanyák közül sok a 19. században épült, és ezek az épületek a korabeli építészeti hagyományokat őrzik, például a vályogból és sárból készült, fehérre meszelt falú, hosszanti házformát, amely még ma is fellelhető.

A tanyák elhelyezkedése is jelentős, mivel a Tisza áradásaitól védett területeken, természetes vízforrások közelében alakultak ki, és ezzel a népesség alkalmazkodását mutatják a környezeti kihívásokhoz. Az Orompart mentén kialakult tanyacsoport, amely több kilométer hosszan húzódik, a térség agrárkultúrájának és életmódjának emlékét őrzi.

Az épületek kora, valamint az a tény, hogy sok közülük még ma is lakott, tovább erősíti a tanyavilág kulturális jelentőségét. A hagyományos építési technikák és az életmód, amelyet ezek a tanyák megtestesítenek, fontos részei a helyi identitásnak, és segítenek megőrizni a múlt egy darabját. Mindezek alapján a tanyavilág nemcsak építészeti és történelmi szempontból értékes, hanem kulturális örökségként is fontos szerepet játszik a vidéken.