Torontálvásárhelyi kecskézés

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-02-08


Bemutatás:


A kecskealakoskodás elterjedt szokás volt a magyar hagyományban, elsősorban farsangkor, fonókban, lakodalomban, ritkábban a karácsonyi időszakban került rá sor. A református lakosságú Torontálvásárhelyen (Debelyacsa) a kecskézés karácsonyi pásztorjátékként volt szokásban. Egy 1913-ban született falubeli úgy mesélte, hogy a kecskefej faragását a nagyapjától tanulta, aki 1860 táján született.

A kecskéző csoportok december 24-én járták a falut. A vőfény köszöntötte a házigazdát, s ha az fogadta a kecskézőket, sorra belépett a szobába a többi szereplő: a csikós, a számadó és a cigányasszony. Az egyik játékos lepelbe burkolózott, és egy nyújtószárhoz kapcsolt, kézzel faragott, mozgatható kecskefejet tartott – róla kapta a nevét a pásztorjáték, s természetesen az ő játéka a humor egyik fő forrása. Végül a vőfény szólítására bebújt az ajtón kívül várakozó öreg juhász és a bojtár. A tréfás párbeszédeket karácsonyi énekekkel szakítják meg, melyek Jézus születésének örömhírét zengik.

Egykoron, nagyapáink idejében ezt a kedves kis jelenetet a télidő beálltával az állatoktól belehelt meleg istállókban tanították az idősebbjei a gyerekekkel. Általában a szegényebb sorsú családok gyermekei tanulták nagy szeretettel, hisz a tarisznyába ilyenkor a gazdagabb házak karácsonyi ízeiből is bőven jutott. Több csoport is igyekezett betanulni a kecskézést, de a falu járására csak azok mehettek, akiket a református lelkész javasolt. Mindegyik csoportot meghallgatta, tanítgatta, énekeltette, de csak azok mehettek karácsonyt köszönteni, akik bizonyítottak. A többieknek tovább kellett gyakorolni, hogy a következő évben ők is engedélyt kapjanak a falujárásra. A szokás az 1950-es években még élt, igaz, csak lopva, titkon, mert az iskolában féltek a gyerekek az igazgatói megrovástól. Az újrakezdés az 1990-es években történt, miután sok nehézség árán felkutatták a szokás részleteit. Majd ötven év szünet után, az 1994-ben megrendezett karácsonyi műsorban került színpadra a valamikor istállóban tanult kecskézés.

Javaslattevő: Mérges Eszter, néprajzi gyűjtő

Previous Next

Indoklás:


A torontálvásárhelyi, illetve debelyacsai karácsonyi kecskézésre a néprajzosokon kívül jeles művelődési szervezetek és intézmények is felfigyeltek. Így juthatott el helyi betlehemes csoport a karácsonyi, illetve betlehemi szokások jeles rendezvényeire: első ízben a Budavári Mézes Napokra a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség ajánlásával. A Budapesti Országos Betlehemes Találkozóra is rendszeresen érkezett hozzájuk meghívó. Több ízben utaztak el a torontálvásárhelyi kecskések erre a rangos találkozóra.

 

Kapcsolat az értékhez:


József Attila Kultúrotthon, Torontálvásárhely
http://www.debeljaca.com/magyarul/indexmagyar.htm

Források listája:

Toronálvásárhelyi (Debelyacsa) református szokásból kialakult karácsonyi kecskés játék. In Tömöry Márta szerk.: „…hanem vagyok Úristen követje…”. A téli ünnepkör dramatikus szokásaiból – Nemzetközi Betlehemes Találkozók játékszövegei. Budapest, 2009.

Mihályi Katalin: Betlehemezés, bölcsőzés, kecskézés. Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató: Kisebbségi létünkből fakad a tradíciókhoz való szorosabb ragaszkodásunk. Magyar Szó, 2010. december 24.

2016-01-29

épített környezet


Az aracsi településről elnevezett templom romjai, amelyet a nép pusztatemplomnak nevez, a szerbiai Törökbecse, Beodra-Karlova és Basahíd határolta terület lakatlan pusztáján helyezkedik el. A romok eg ...

2016-01-30

kulturális örökség | Torontálvásárhely


A debelyacsai Pipacs Nőegylet tagjai évtizedek óta foglalkoznak hímzéssel, azon belül pedig különös figyelmet szentelnek településük hímzéshagyományainak. Nagy Irén nyugdíjazott óvónő és az általa hos ...

2016-01-21

épített környezet


Szabadka és Palics legjelentősebb századfordulós emlékei Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) építészpáros nevéhez köthető. A két építész 1897-től közös tervezőirodában működik Budapes ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával