Apja, dr. Csornai Arthur felvidéki születésű római katolikus vallású vasúti mérnök, édesanyja, Ott Aranka evangélikus vallású zongoratanárnő. Csornai Richárd 1903. október 24-én született Szekicsen ...
A kecskealakoskodás elterjedt szokás volt a magyar hagyományban, elsősorban farsangkor, fonókban, lakodalomban, ritkábban a karácsonyi időszakban került rá sor. A református lakosságú Torontálvásárhelyen (Debelyacsa) a kecskézés karácsonyi pásztorjátékként volt szokásban. Egy 1913-ban született falubeli úgy mesélte, hogy a kecskefej faragását a nagyapjától tanulta, aki 1860 táján született.
A kecskéző csoportok december 24-én járták a falut. A vőfény köszöntötte a házigazdát, s ha az fogadta a kecskézőket, sorra belépett a szobába a többi szereplő: a csikós, a számadó és a cigányasszony. Az egyik játékos lepelbe burkolózott, és egy nyújtószárhoz kapcsolt, kézzel faragott, mozgatható kecskefejet tartott – róla kapta a nevét a pásztorjáték, s természetesen az ő játéka a humor egyik fő forrása. Végül a vőfény szólítására bebújt az ajtón kívül várakozó öreg juhász és a bojtár. A tréfás párbeszédeket karácsonyi énekekkel szakítják meg, melyek Jézus születésének örömhírét zengik.
Egykoron, nagyapáink idejében ezt a kedves kis jelenetet a télidő beálltával az állatoktól belehelt meleg istállókban tanították az idősebbjei a gyerekekkel. Általában a szegényebb sorsú családok gyermekei tanulták nagy szeretettel, hisz a tarisznyába ilyenkor a gazdagabb házak karácsonyi ízeiből is bőven jutott. Több csoport is igyekezett betanulni a kecskézést, de a falu járására csak azok mehettek, akiket a református lelkész javasolt. Mindegyik csoportot meghallgatta, tanítgatta, énekeltette, de csak azok mehettek karácsonyt köszönteni, akik bizonyítottak. A többieknek tovább kellett gyakorolni, hogy a következő évben ők is engedélyt kapjanak a falujárásra. A szokás az 1950-es években még élt, igaz, csak lopva, titkon, mert az iskolában féltek a gyerekek az igazgatói megrovástól. Az újrakezdés az 1990-es években történt, miután sok nehézség árán felkutatták a szokás részleteit. Majd ötven év szünet után, az 1994-ben megrendezett karácsonyi műsorban került színpadra a valamikor istállóban tanult kecskézés.
Javaslattevő: Mérges Eszter, néprajzi gyűjtő
A torontálvásárhelyi, illetve debelyacsai karácsonyi kecskézésre a néprajzosokon kívül jeles művelődési szervezetek és intézmények is felfigyeltek. Így juthatott el helyi betlehemes csoport a karácsonyi, illetve betlehemi szokások jeles rendezvényeire: első ízben a Budavári Mézes Napokra a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség ajánlásával. A Budapesti Országos Betlehemes Találkozóra is rendszeresen érkezett hozzájuk meghívó. Több ízben utaztak el a torontálvásárhelyi kecskések erre a rangos találkozóra.
József Attila Kultúrotthon, Torontálvásárhely
http://www.debeljaca.com/magyarul/indexmagyar.htm
Toronálvásárhelyi (Debelyacsa) református szokásból kialakult karácsonyi kecskés játék. In Tömöry Márta szerk.: „…hanem vagyok Úristen követje…”. A téli ünnepkör dramatikus szokásaiból – Nemzetközi Betlehemes Találkozók játékszövegei. Budapest, 2009.
Mihályi Katalin: Betlehemezés, bölcsőzés, kecskézés. Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató: Kisebbségi létünkből fakad a tradíciókhoz való szorosabb ragaszkodásunk. Magyar Szó, 2010. december 24.
Apja, dr. Csornai Arthur felvidéki születésű római katolikus vallású vasúti mérnök, édesanyja, Ott Aranka evangélikus vallású zongoratanárnő. Csornai Richárd 1903. október 24-én született Szekicsen ...
Debelyacsán a Református templom kisharangja minden reggel fél nyolckor megkondul. Ez falunknak egyedülálló jellegzetessége. Mint ahogy a déli harangszó a mai napig is Hunyadi János győzelmét hirde ...
Lele József citerás, a Népművészet Mestere, a muzslyai citerazenekar vezetője, aki évtizedek óta aktívan ápolja és továbbadja a vajdasági citerázás hagyományát. 1945-ben született Magyarcsernyén, a ...