Borbély Mihály, mesemondó egyházaskéri emlékezete

Települési érték

kulturális örökség

2018-10-18

Bemutatás:

Az egyházaskéri templom falán, Bogdán József, a falu egyetlen helyben lakó plébánosának törekvései révén, 1997-ben egy márványtáblát helyeztek el, ahol azóta, évente ünnepség keretében Kálmány Lajos folklórkutató egyházaskéri gyűjtéseire és híressé vált mesemondójára, Borbély Mihályra emlékeznek.  

Úgy tartják a falunkban „Kálmányrú”, hogy miután 1913-ban megérkezett Egyházaskérre, a lakosság azonnal „Borbély Miska” tanyájához irányította. S az is fennmaradt a helyi emlékezetben, hogy a folklórkutatónak a téli hidegben több időre volt szüksége, hogy gyalogszerrel eljusson a legelőszéli tanyához, mint amennyit a vonaton töltött Szegedről Egyházaskérre utazva.

Mihók István sok falubelihez hasonlóan jól ismerte Borbély Mihály bácsit. Személyes visszaemlékezései főként a nagy mesemondó életének utolsó éveire támaszkodnak, hiszen amikor betelepültek a faluba „Borbélyék”, a szomszédságukba kerültek.

1. „Én öröztem nálluk a lovakat, ismertem én Borbély Miskát, tudott az meséni. Mögtürűte a pipáját és monta vég nékű. Addig rá sé kezdött. Mögtőtötte a pipáját, mintha mámma látnám olyan pipája vót. Jó hosszú nyele vót.”

2. „Apáméktú hallottam én, hogy itt gyűtött. Ott vót, ahun az iskola vót, úgy hítták a ház gazdáját, hogy Cseh Péter. De nem lakott ott mán sénki, csak a Krisztina néni. Cseh Krisztina. Oda járt, ott tanyázott a Lajos mikó kigyütt. Nem lakott az itt, csak mindig mikó kigyütt Vérbicára, akkó mindig ott vót. Amaz mög csak írta. Az öreg mög nem tudott írni sé. Olyan vót az öreg, hogy léűt, oszt ha valamit mondtá neki, akkó képes vót meséni órahosszakat. Babszömjankót, ökörszöm Jankót, mög ilyen fenéket. Cérnabara gyöpszélin lakott az öreg. Begyütt ide mikó mög vót beszéve, hogy gyün a Kálmány, oszt akkó  nyomták vég nékű ott a Krisztina néniné. Azt mondta az én apám, hogy napszámot fizetött (értsd Kálmány Lajos) me az öreg nem ért rá, hogy csak meséjjön. Nemtudom hogy gyüttek űk ketten össze. De mindönki mondogatta, hogy Borbély Miska mesemondó. Itt laktak a falu végin mikó begyüttek a faluba. Az vót az alku, hogy napszám, mög dohány. Hozta mindég. Ezé cserébe mesét az öreg. A fene tudja hányszó vót. Nem csak apám, hanem az ilyen idősek mind tutták ezt a dógot.”

Borbély Mihály 1882-ben született Beodrán. A gróf Karácsonyi-birodalom mélyéből indult. Kálmány Lajostól tudjuk, hogy „a szomszéd Kisbikács-, Nagybikács-, Aladár-, Kerektó-majorokban nevelkedett. Mikor már arravaló volt, kiskanász, juhászbojtár foglalkozása volt... A nagyobb helyek közül Beodrán, Temesköz Lőrincfalváján, az ezektől nem messze eső Topolyán töltötte az idejét, s 4 év óta Egyházaskér lakosa…” Az aracsi pusztán nősült, felesége, Pataki Mária a Borbélyokkal „egy konyhán élő" család lánya volt.

Gyakori helyváltoztatásait játékos versikében mondta tollba Kálmánynak:

Csóka, Szanád, Bijodra,

Cérnabara, Verbica,

Monostor és Terján,

Tennap jártam Nemcsakán,

Ott ötték mög a sütt tököt a patkán.

1909-ben elszakadt az uradalmi cselédek világától, abbahagyta a juhászkodást és 27 évesen Egyházaskérre került, hogy a „modern zsellérsorsból” részesedést vállaljon az alig 1000 lelket és 140 házat számláló településen: napszámos, árendás és kevéske földdel rendelkező paraszt lesz. „Kálmány Lajos 1913 januárjában terveket szövő, vagyont gyűjtő, napszámért mesélő „célszerű szegényemberként" ismerte meg a 31 éves, nagy családos, szüleit is eltartó embert” – írja Bori Imre 1976-ban.

Az első világháború, majd az 1919—1941 között végrehajtott bánáti földreform és mindabból a magyar nemzetiségű szegénység kimaradása szorosan összefüggött az amerikai kivándorlással. Borbély Mihály is a kivándorlás szándékával adta el vagyonát , de végül csak egyik fia, István, került ki Brazíliába, maga pedig otthon maradt, elszegényedve. A húszas évek második felében egy Makóra költöző verbicai, Gunda néni, kínálta föl Borbély számára a három hold gyepföldjét a feketetói határban. S így kezdett új életet 1927-ben. Házat épített, birkákat és csikókat tartott, kupeckedett és amikor szükség mutatkozott rá, újra juhásznak állt. 1952-ben költözött be Egyházaskérre és ott is halt meg 1953. március 25-én.

Indoklás:

Az 1997-ben elhelyezett emléktába és az emlékezési szertartásokat követő rendezvények hatására Kálmány Lajos folklórkutató és Borbély Mihály egyházaskéri-verbicai mesemondó tevékenysége és egyházasékri vonatkozásai a helyi és a vajdasági köztudatba kerültek. Mindez jelentős szerepet tölt be a helyi, magyar identitás építésében és az egyházaskéri foklórkincs megbecsülésében, de az népköltési alkotások őrzésében és gyűjtésében is. 

Javaslattevő: Fehér Viktor