Rábik Julcsa néni munkássága és emlékezete, a Rábik-kereszt (Kispiaci szakrális kisemlékek VII.)

Települési érték

kulturális örökség

2020-02-10


Bemutatás:


A temetőnk egy szépen rendezett, gondozott terület, ahogy én nevezem, az Emlékezés kertje. Amikor több napon át ebben a kertben jegyzeteltem, a munkámmal lassan haladtam, mert egyik-másik sírnál elidőztem és felidéztem emlékeimben azokat, akiket ismertem. Ez az emlékezés olyan volt, mit egy olvasókönyv, telis-tele emberi sorsokkal. Csodáltam a sírokon viruló szebbnél szebb virágokat s azon méláztam, vajon hányan öntözgetik könnyeikkel ezeket a szél simogatta virágokat.

Azoknál is elidőztem, kiknek sírján, virág helyett, tarack vagy nád üldögélt. Elfelejtették őket? Vagy a hozzátartozóik valahol vidéken élnek? De ami a lényeg mégis, ezek a sírok Mindenszentekre megszépültek. Jöttek valakik, valahonnan, és elhozták a megemlékezés virágait.

Gyakran hallom a már szállóigévé vált mondást „csak a jó szándék hiányzik.” Igen, ez így van, mert ha van jó szándék, akkor van jó és nemes cselekedet, tesszük azt akár egy személyért, akár a közösségünkért.

A kispiaciaknak 1945-ig nem volt sem temploma, sem temetője.

Ha már van templomunk, legyen temetőnk is – mondta Csonka Julianna, de nevezzem úgy, ahogyan a kispiaciak ma is emlegetik, Rábik Julcsa néninek, aki sokat tett a közösség érdekében. Értesüléseim szerint, mintegy 30 mérés földterületet adományozott az egyháznak temetkezési helyül az Országút mentén (ma: Szabadkai út a hivatalos neve). E földterület közepére, az út közvetlen közelébe keresztet emeltetett. A keresztet és a kovácsoltvas kerítést Sáfrány Menyhért kispiaci kovácsmester készítette.

Julcsa néni 1888-ban született vallásos családból. Egész életében nagyon sok jót tett, odafigyelt a szegényekre, a nélkülözőkre, nem sajnálta sem idejét, sem a pénzét, hanem adott, adományozott.

A Rózsafüzér-, a Szívgárda- és a Mária-lányok társulatának kezdeményezője volt, de vállalta, sok-sok gyerekkel a pünkösdölőt, a pünkösd köszöntését is. Amikor a templomnak szüksége volt áldoztató rácsra, azt is finanszírozta.

Teremtője 74 éves korában visszahívta, 1962. február 16-án temették el a családi sírboltba. Férje, Csonka József 1877-ben született és 1948. június 12-én hunyt el. A sírboltjukat kovácsoltvasból készült kerítés veszi körül, amely szintén Menyhért bácsi keze munkája.

A családi kriptájukon kockafejes kőkereszt áll.

Fémöntvényű tartozéka az INRI tábla és a Korpusz.

A feliratmezőben a következő olvasható:

CSALÁDI SÍRBOLT

ITT NYUGSZIK CSONKA JÓZSEF ÉLT 71 ÉVET MEGH. 1945.JUN.12. ÉS NEJE RÁBIK JULIANNA ÉLT 74 ÉVET MEGH. 1962. FB. 14. A BÉKEANGYALA ÖRKÖDJÖN FELETTÜK

Previous Next

Indoklás:


Hogy milyen állapotban volt ennek a gazdaglelkű, gyermektelen házaspárnak immáron 60 éves sírboltja 2005 júliusáig? Kerítése rozsdásodó, megfakult, a lemezből készült két kaktuszvirágot rozsda marta, a két kőváza széthullóban volt.

Azonban a Jókai Mór Művelődési Egyesület hagyományőrző szakosztálya felújította, átfestette a kerítést, meg a lemezből készült virágokat. A horgosi Tornai kőfaragó pedig két kővázát ajándékozott. Szép lett a sírjuk újra a házaspárnak. Megérdemlik. 

Javaslattevő: Kovács Mária

Források listája:

Kovács Mária gyűjtéséből és adatközléséből (2020. január, Kispiac)

2020-02-10

épített környezet | Kispiac


Nagy (Guszli) Antal jómódú gazdálkodó volt Kispiacon. 1931-ben kápolnát épített a saját udvarában, ahol a felszentelés után misét szolgáltattak a helyi lakosoknak, havonta egyszer, vasárnapi napon. Ez ...

2017-06-05

épített környezet | Kúla


A kúlai sörkészítés első említése gróf Cothmann Antaltól, a magyar királyái és császári kamara tanácsosától származik, aki 1763-ban körüljárta a Bács kerületi kamarai pusztákat. Erről az útjáról írt j ...

2016-01-25

kulturális örökség | Torontálvásárhely


Debelyacsán a Református templom kisharangja minden reggel fél nyolckor megkondul. Ez falunknak egyedülálló jellegzetessége. Mint ahogy a déli harangszó a mai napig is Hunyadi János győzelmét hirde ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával