A tölgyfasor Óbecse felől érkezve Péterréve bejárata előtt található a 102. számú, Óbecse–Ada–Zenta út két oldalán. Óbecse község területén, Vajdaság Autonóm Tartományban, Szerbiában. 12,3 km távolság ...
A templom felépítésére már 1892-ben megkezdődtek az előkészületek. A település tervrajzának elkészülésekor a telep központjában tervezték megépítését, amely megközelítőleg egyforma távolságra volt a telep első és utolsó utcájától. A 260-263-as számú telkek lettek előlátva a templom és a paplak – plébánia - megépítésére. A telkek mellett 96 hold megművelhető földet kapott a Kincstártól a plébános, vagyis az egyházközösség, ami gazdasági hátterét biztosította. A jugoszláv állam a második világháború után államosította az egyházi földeket. A templom felépüléséig és felszenteléséig, 1902-ig az istentiszteletet az 1893-ban felépült iskolában tartotta vasárnaponként Nagybecskerek esperese-plébánosa, Szabó Ferenc. Az első búcsú 1898. szeptember 11-én, Mária névünnepén volt, amely egyben keresztszentelő is volt, amit templom bejárata előtti helyen állítottak fel. Rónay Jenő főispán sokat tett azért, hogy a templom mielőbb felépüljön. Az építkezéshez szükséges pénzt adományokból, a kincstár volt a legnagyobb adómányozó (minden plébánia, püspökség pénzgyűjtéssel segített), az mellett az önkormányzat és a helyiek hozzájárulásából gyűlt össze az az összeg amely a megépítésére szükségeltetett. Mivel a templom területe alcsony ingoványos terület volt, ezért e terepnek feltöltése is késleltette a munkálatok elvégzését. Cölöpökkel bíztosították az épület stabilítását. A templom intezív építése 1899-1902 folyt. A kivitelezők Feketits és Jochum társvállalkozók voltak. Az épülő templom nehéz fizikai munkáit helybéliek végezték. Az építés folyamán előbb a paplak készült el 1899-ben, ekkor érkezett Shóka Ignác plébános,akit díszes gyűlekezett fogadott. A munkálatok jól haladtak és 1901 szeptemberére tető alá került a templom, ekkor helyezték a torony csúcsára az aranyozott keresztet (szeptember 25-én), amit Szabó Ferenc apát-plébános (nagybecskereki) Szentmise keretében megszentelt. A templom 380 négyzetméter alapterületű, a torony magassága 36 m. Realista klasszikus stílusban épült. A Kincstár által épített templomok zöme a XIX. században ebben az építkezési stílusban épült. Méreteiből következtethető, hogy a tervezők tudták a település híveinek számát, hisz ennek arányában tervezték a hajók hosszát és szélességét a több száz hívőnek volt-van ülőhely a padokban. Az oldalt lévő padok nagyobb egyházi ünnepek alkalmával megteltek/-nek. A fölmívesügyi miniszter, mint kegyúr Temesváron készült díszes gót stílusú Mária-oltárt adományozott a muzslyai Szűz Mária nevet viselő templomnak. A szentély feletti felírás 1919-ig ”Magyarok Királynéja, könyörögj a te hű népedért” Ekkor a felírat „Angyalok királynéjára” módosult. 1984-ben újra módosították a feliratot: ”Mária keresztények segítsége, könyörögj érettünk!” 1995-ben a Mária Szent neve templomon nagy javításokat végeztek kívülről és belülről is. A templom belső arculata is változáson ment keresztül. A templomba előbb a gázfűtést (1979) vezették be, amit 2010-ben hőszivattyúval működtetett padlófűtés váltott fel.
1901-ben, amikor elkészült a templom tetőszerkezete, megkezdődtek az előkészületek a harang kiöntésére is. Nagybecskerek lelkipásztora és a megyei vezetés adományok gyűjtésébe kezdett. Megbeszélést tartottak a környék igen ismert harangöntőjével, a temesvári Novotni Antonnal. A szerződés értelmében 1901. november 1-jére kellett leszállítani a harangot. A harangöntő mester és munkásai igyekeztek szerződésbeli kötelezettségüknek eleget tenni. A harang négyszáz kilót nyomott. A pénz a harangöntéshez Rónay Jenő főispán atyai szeretetének, közbenjárásának köszönve adományokból és az önkormányzat hozzájárulásából teremtődött elő (1466 korona). Mielőtt a harangot Temesvárból útnak indították volna, a felső muzslyai templomot Német József temesvári püspök szentelte fel, és a Boldogságos Szűz Máriáról nevezte el. A harangot a Bega folyón szállították Nagybecskerekig, onnan Muzslyára. A toronyba való emelése és beépítése külön technikát, szaktudást igényelt, amit a Feketits és a Juchum vállalkozók igen ügyesen véghez is vittek.
A harangok használata a hírvivést, egy-egy fontosabb egyházi, világi eseményre való figyelemfelkeltést szolgálja. A muzslyai toronyban három harang létezik. A nagyharang a pontos idő mellett a halottjelentést, az ünnepekre, a fontos egyházi eseményekre való figyelemfelkeltést szolgálja; a középharangot (lélekharangot) ünnepek alkalmával szólaltatják meg; a kis harang halottak kiharangozásánál jelzi, hogy az elhunytak közül ki a nő, ki a férfi. Évtizedeken keresztül harangozó szólaltatta meg a harangokat – ez nem volt könnyű feladat, hiszen fel kellett mászni egészen a toronyba (oda lépcsőkön lehetett feljutni). A szaléziánus rendbéli atyák a harangozást is, akárcsak a toronyórát (kvarc óra) villamos automatákkal oldják meg, így időben pontosan szólalnak meg a harangok (kivéve, ha nincs áram). A Mária Szent Neve templom felépítését követő évtizedekben nem volt orgona a templom kórusában. Harmónium és a templomi kórus kísérte a szentmisét, a kántor vezetésével. 1957-ben szállították ide és építették be az orgonát, amelynek oly jellegzetes mély hangja van. Ez a mélyhangú orgona Jabukáról, a bánáti egyházmegye jóvoltából került ajándékként Muzslyára. Az orgonát a híres bécsi orgonakészítő mester, Karl Hese készítette közvetlenül az osztrák-magyar kiegyezés után 1869-ben, amikor a magyar állam gyors fejlődésnek indult a szabad versenyes kapitalizmus korszakában. Karl Hese a XIX. sz. egyik legkiemelkedőbb orgonakészítője volt a Monarchia területén. Torontál vármegyében több alkalommal megfordult orgonák beépítése kapcsán. Az orgona működtetésére mechanikusan történt a levegő feltöltése. A muzslyai orgona a nyolcvanas évektől villanyárammal működik.
1979-ben a plébánia udvarában több hittantermet magába foglaló épületet emeltettek a gyerekek, a fiatalok számára. A harangozó lakását vendégek fogadására alakították át. Az ezredfordulóra - 1999 karácsonyára - a templom külső megvilágítást kapott a helyi közösség jóvoltából, s a kivilágított templom azóta is valóságos látványosságot nyújt a helybelieknek és az idelátogatóknak is.
Javaslattevő: Juhász Törköly Krisztina
Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki egyházmegyei történetéhez, Matica Srpska, Novi Sad, 1993, 273.
Hallai Zoltán (2015). A sziget magyarsága. Muzslya krónikája (1890-2010). Zenta: VMMI.
A tölgyfasor Óbecse felől érkezve Péterréve bejárata előtt található a 102. számú, Óbecse–Ada–Zenta út két oldalán. Óbecse község területén, Vajdaság Autonóm Tartományban, Szerbiában. 12,3 km távolság ...
E tréfás történetek az elmúlt évszázad Egyházaskérének lakosai hétköznapi életében hangzottak el, ismétlődtek és variálódtak különböző munkatevékenységek végzése során, italozások, beszélgetések és cs ...
Topolya történelmének legkiemelkedőbb orvosát és humanistáját, dr. Hadzsy Jánost a XIX. század végén és a XX. század legelején hatalmas tisztelet övezte. Elsőként érdemelte ki, hogy emlékművet kapjon ...