Kisboldogasszony ünnepén, Lukácsfalva templombúcsúja keretében már hagyománnyá nőtte ki magát a közkedvelt rendezvény, a Paradicsomnap, amelyet eddig tizenegy alkalommal szervezett meg a helyi Fehér t ...
A templom felépítésére már 1892-ben megkezdődtek az előkészületek. A település tervrajzának elkészülésekor a telep központjában tervezték megépítését, amely megközelítőleg egyforma távolságra volt a telep első és utolsó utcájától. A 260-263-as számú telkek lettek előlátva a templom és a paplak – plébánia - megépítésére. A telkek mellett 96 hold megművelhető földet kapott a Kincstártól a plébános, vagyis az egyházközösség, ami gazdasági hátterét biztosította. A jugoszláv állam a második világháború után államosította az egyházi földeket. A templom felépüléséig és felszenteléséig, 1902-ig az istentiszteletet az 1893-ban felépült iskolában tartotta vasárnaponként Nagybecskerek esperese-plébánosa, Szabó Ferenc. Az első búcsú 1898. szeptember 11-én, Mária névünnepén volt, amely egyben keresztszentelő is volt, amit templom bejárata előtti helyen állítottak fel. Rónay Jenő főispán sokat tett azért, hogy a templom mielőbb felépüljön. Az építkezéshez szükséges pénzt adományokból, a kincstár volt a legnagyobb adómányozó (minden plébánia, püspökség pénzgyűjtéssel segített), az mellett az önkormányzat és a helyiek hozzájárulásából gyűlt össze az az összeg amely a megépítésére szükségeltetett. Mivel a templom területe alcsony ingoványos terület volt, ezért e terepnek feltöltése is késleltette a munkálatok elvégzését. Cölöpökkel bíztosították az épület stabilítását. A templom intezív építése 1899-1902 folyt. A kivitelezők Feketits és Jochum társvállalkozók voltak. Az épülő templom nehéz fizikai munkáit helybéliek végezték. Az építés folyamán előbb a paplak készült el 1899-ben, ekkor érkezett Shóka Ignác plébános,akit díszes gyűlekezett fogadott. A munkálatok jól haladtak és 1901 szeptemberére tető alá került a templom, ekkor helyezték a torony csúcsára az aranyozott keresztet (szeptember 25-én), amit Szabó Ferenc apát-plébános (nagybecskereki) Szentmise keretében megszentelt. A templom 380 négyzetméter alapterületű, a torony magassága 36 m. Realista klasszikus stílusban épült. A Kincstár által épített templomok zöme a XIX. században ebben az építkezési stílusban épült. Méreteiből következtethető, hogy a tervezők tudták a település híveinek számát, hisz ennek arányában tervezték a hajók hosszát és szélességét a több száz hívőnek volt-van ülőhely a padokban. Az oldalt lévő padok nagyobb egyházi ünnepek alkalmával megteltek/-nek. A fölmívesügyi miniszter, mint kegyúr Temesváron készült díszes gót stílusú Mária-oltárt adományozott a muzslyai Szűz Mária nevet viselő templomnak. A szentély feletti felírás 1919-ig ”Magyarok Királynéja, könyörögj a te hű népedért” Ekkor a felírat „Angyalok királynéjára” módosult. 1984-ben újra módosították a feliratot: ”Mária keresztények segítsége, könyörögj érettünk!” 1995-ben a Mária Szent neve templomon nagy javításokat végeztek kívülről és belülről is. A templom belső arculata is változáson ment keresztül. A templomba előbb a gázfűtést (1979) vezették be, amit 2010-ben hőszivattyúval működtetett padlófűtés váltott fel.
1901-ben, amikor elkészült a templom tetőszerkezete, megkezdődtek az előkészületek a harang kiöntésére is. Nagybecskerek lelkipásztora és a megyei vezetés adományok gyűjtésébe kezdett. Megbeszélést tartottak a környék igen ismert harangöntőjével, a temesvári Novotni Antonnal. A szerződés értelmében 1901. november 1-jére kellett leszállítani a harangot. A harangöntő mester és munkásai igyekeztek szerződésbeli kötelezettségüknek eleget tenni. A harang négyszáz kilót nyomott. A pénz a harangöntéshez Rónay Jenő főispán atyai szeretetének, közbenjárásának köszönve adományokból és az önkormányzat hozzájárulásából teremtődött elő (1466 korona). Mielőtt a harangot Temesvárból útnak indították volna, a felső muzslyai templomot Német József temesvári püspök szentelte fel, és a Boldogságos Szűz Máriáról nevezte el. A harangot a Bega folyón szállították Nagybecskerekig, onnan Muzslyára. A toronyba való emelése és beépítése külön technikát, szaktudást igényelt, amit a Feketits és a Juchum vállalkozók igen ügyesen véghez is vittek.
A harangok használata a hírvivést, egy-egy fontosabb egyházi, világi eseményre való figyelemfelkeltést szolgálja. A muzslyai toronyban három harang létezik. A nagyharang a pontos idő mellett a halottjelentést, az ünnepekre, a fontos egyházi eseményekre való figyelemfelkeltést szolgálja; a középharangot (lélekharangot) ünnepek alkalmával szólaltatják meg; a kis harang halottak kiharangozásánál jelzi, hogy az elhunytak közül ki a nő, ki a férfi. Évtizedeken keresztül harangozó szólaltatta meg a harangokat – ez nem volt könnyű feladat, hiszen fel kellett mászni egészen a toronyba (oda lépcsőkön lehetett feljutni). A szaléziánus rendbéli atyák a harangozást is, akárcsak a toronyórát (kvarc óra) villamos automatákkal oldják meg, így időben pontosan szólalnak meg a harangok (kivéve, ha nincs áram). A Mária Szent Neve templom felépítését követő évtizedekben nem volt orgona a templom kórusában. Harmónium és a templomi kórus kísérte a szentmisét, a kántor vezetésével. 1957-ben szállították ide és építették be az orgonát, amelynek oly jellegzetes mély hangja van. Ez a mélyhangú orgona Jabukáról, a bánáti egyházmegye jóvoltából került ajándékként Muzslyára. Az orgonát a híres bécsi orgonakészítő mester, Karl Hese készítette közvetlenül az osztrák-magyar kiegyezés után 1869-ben, amikor a magyar állam gyors fejlődésnek indult a szabad versenyes kapitalizmus korszakában. Karl Hese a XIX. sz. egyik legkiemelkedőbb orgonakészítője volt a Monarchia területén. Torontál vármegyében több alkalommal megfordult orgonák beépítése kapcsán. Az orgona működtetésére mechanikusan történt a levegő feltöltése. A muzslyai orgona a nyolcvanas évektől villanyárammal működik.
1979-ben a plébánia udvarában több hittantermet magába foglaló épületet emeltettek a gyerekek, a fiatalok számára. A harangozó lakását vendégek fogadására alakították át. Az ezredfordulóra - 1999 karácsonyára - a templom külső megvilágítást kapott a helyi közösség jóvoltából, s a kivilágított templom azóta is valóságos látványosságot nyújt a helybelieknek és az idelátogatóknak is.
Javaslattevő: Juhász Törköly Krisztina
Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki egyházmegyei történetéhez, Matica Srpska, Novi Sad, 1993, 273.
Hallai Zoltán (2015). A sziget magyarsága. Muzslya krónikája (1890-2010). Zenta: VMMI.
Kisboldogasszony ünnepén, Lukácsfalva templombúcsúja keretében már hagyománnyá nőtte ki magát a közkedvelt rendezvény, a Paradicsomnap, amelyet eddig tizenegy alkalommal szervezett meg a helyi Fehér t ...
„Az egykori Csanádi püspökség legrégebbi katolikus kápolnája, Felix Milleker szerint 1720-ban, a Nagybecskereki Püspökség évkönyvének adatai szerint 1729-ben épült Kristof Pajer kezdeményezésére. Az e ...
Az egyházaskéri templom falán, Bogdán József, a falu egyetlen helyben lakó plébánosának törekvései révén, 1997-ben egy márványtáblát helyeztek el, ahol azóta, évente ünnepség keretében Kálmány Lajos f ...