A gyógyvízforrást 1923-ban fedeztékfel és 2000-ig rövidebb-hosszabb megszakításokkal Szent György néven palackozták és forgalmazták, főleg Vajdaságban, de külföldön is, elsősorban Európában. A gyógyví ...
1975-ben az iskolában rendezett nagyszabású néprajzi és helytörténeti kiállítás alkalmából Szécsényi Jolán, a képzőművészeti nevelés tanárnője a diákok segítségével sok helyi jellegű régiséget gyűjtött össze, amelyek a padláson, pincékben vagy szekrények mélyén lassan a feledésbe merültek. A gyűjtést és a sikeres kiállítást követően megszületett az ötlet, hogy egy állandó kiállítást hozzanak létre.
A múzeum 1985-ben létesült. A Művelődési Otthon akkori igazgatója, Horti György közbenjárásával a Pancsovai Múzeum szakemberei segítettek az összegyűjtött tárgyak és dokumentumok feldolgozásában, konzerválásában és a kiállítás leltározásában. A múzeum anyagát akkor 445 kiállítási tárgy alkotta, amely Debelyacsa központjában, a régi Takarékpénztár épületében kapott helyet. Az épület egyik szárnya csak az állandó jellegű kiállításnak van átadva, melynek négy tágas terme áttekintést ad falunk múltjáról.
Az egyik teremben őseink munkaeszközeivel találkozhatunk. Itt látható a rokka, a guzsaly, az asztali citera, öreg vasaló, tulipános láda, ünnepi és mindennapi öltözékek. A falakat kinagyított fényképek díszítik. A második teremben a konyhakellékek, agyagedények és a sarokban álló pálinkás butella található, amelyet egyben a múzeum ereklyéjének is nevezhetünk. A felirata már szállóigévé vált: „Szép butella az én nevem, mikor pálinka van bennem, azért pajtás szépen igyál, azután hibát ne tsinály” (korabeli helyesírással). A harmadik teremben látható a járom, a nehéz nyűg, amit itt béklyónak neveznek, a régi iskolacsengő és a régi mozivetítő. A negyedik kiállítási teremben a régi Joanović gyógyszertár történetével ismerkedhetünk meg. Itt található az aszpirinkészítő és a monumentális velencei tükör is. A folyósón látható az első debellácsi vásár három nyelven (magyarul, németül és szerbül) kiírt hirdetése 1873-ból, valamint egy kinagyított fénykép a református templom előtti piactérről.
A benyomások könyvében lapozva a világ összes tájairól érkezett vendégek bejegyzéseit olvashatjuk. Akárhányszor is jöjjön el valaki, mindig felfedezhet valami újat a régiségek között.
A település helyi jellegű múzeuma már hosszú évek óta az ide érkező turistacsoportok zarándokhelye. Mindenki, aki eljön Torontálvásárhelyre – Debelyacsára szívesen látogatja meg ezt a remek gyűjteményt. Az ideérkezőket a múzeum alapítója, Szécsényi Jolán nyugalmazott rajztanárnő mindig nagy szeretettel fogadja és vezeti körbe a szép gyűjteményen.
Bakator Judit – Mészárosné Bába Lucia: Hosszú a jegenyesor. Debelyacsa monográfiája. 2003.
Debelyacsa – Torontálvásárhely helytörténeti múzeumáról (http://www.debeljaca.com/magyarul/hagyomany/muzeum/muzeum.htm)
A gyógyvízforrást 1923-ban fedeztékfel és 2000-ig rövidebb-hosszabb megszakításokkal Szent György néven palackozták és forgalmazták, főleg Vajdaságban, de külföldön is, elsősorban Európában. A gyógyví ...
Az első Gyöngyösbokrétát 1936. június 14-én tartották meg a gombosi Gazdakör szervezésében az aratóünnepség és a gazdanap részeként. Doroszló, Kupuszina és Szilágyi néptánccsoportjai szebbnél szebb ko ...
1868-ban a Nagyvárad–Szeged–Szabadka–Eszék–Fiume vasútvonal itt érte el a Dunát. Közel fél évszázadig a 63 m hosszú és 9 m széles gőzkomp vitte át a szerelvényeket a folyón. A mozdony mindkét oldalon ...