Délvidéki földikutya

Külhoni érték

természeti környezet

2016-01-22

Bemutatás:

A földikutyák az alföldi füves puszták jellegzetes lakói. Szerbiában, Észak-Bácskában a Szabadka–Horgosi-homokpuszta néhány pontján fordul elő bizonyítottan. A delibláti és a tarcali (Fruška Gora) állományok rendszertani besorolása további genetikai kutatásokat igényel. Kizárólag homokpusztákhoz, füves területekhez kötődik, erdőkben, fás ligetekben nem tud fennmaradni. A vizes vagy akár időszakosan magas vízállású területeket is kerüli. A vakondhoz hasonlóan föld alatti életmódot folytat, nincs sem szeme, sem füle, sem farka, növényekkel táplálkozik, és ritkán jön a felszínre. A Kárpát-medence bennszülött rágcsálója. 

A Pannon régióban három fajuk fordul elő: az erdélyi, a magyar és a délvidéki földikutya. Mind közül a legveszélyeztetettebb a délvidéki, melynek teljes világállománya nem haladja meg a 300 egyedet, ebből feltételezhetően mintegy 100 példány él a Vajdaság területén.

Javaslattevő: Hulló István, biológus

Indoklás:

A délvidéki földikutya védettsége és fennmaradása kérdéses. A kelebiai és ásotthalmi állomány fennmaradása talán biztosított, mivel élőhelyüket természetvédelmi területté nyilvánították, de a királyhalmi, kishomoki, horgosi és kispiaci állományok fennmaradása még nem biztosított. A délvidéki földikutya állományának teljes nagysága nem ismert, ezért további kutatásra van szükség.