Szulik József prépost-plébános 1848. február 28-án született Baján. Iskoláit is ott, valamint Pécsett végezte. Már gyermekkorában nagyon szerette a verseket, sokat szavalt. Ifjúkorában a gimnáziumi ta ...
Leginkább disznóvágáskor, amikor már minden elkészült, és a család, a böllérrel az ebédhez készülődött, és gyerek sem volt már az udvaron, a család egy nőtagja szappanfőzésbe fogott. Minden alkalommal egy régi, kizárólag szappanfőzésre használt bográcsot használtak, amely alá, katlanban tüzeltek.
Lehetett jó, friss zsírból is szappant készíteni, de általában nem ez volt a szokás. Az egész évben összegyűjtött, többször használt avas zsírokból, megavasodott szalonnából és faggyúból főzték a szappant. Mindig kétféle szappan készült, fehér és fekete. Amikor felolvasztották a zsiradékot, nagyon lassú tűzön, kis adagokban, folytonos keverés mellett, zsírszódát (NaOH, nátrium-hidroxid, lúgkő) adagoltak a zsiradékhoz. Nagyon fontos szabály a lassú tűz és a kis adagokban való gyarapítás, továbbá a folytonos keverés melletti zsírszóda-adagolás. Ugyanis, ha egyszerre nagyobb mennyiség kerül a forró zsírba, kifut, kispriccel.
A főzés legalább két órát vett igénybe. Amikor a massza megsűrűsödött, fehér, krémszínű péppé alakult, akkor egy nagyfejű kanállal leszedték a szappant. Mielőtt azonban ezt megtették volna, leellenőrizték, vajon jó-e már. Vettek egy tyúktollat és belemártották a még főzés alatt lévő masszába, ha lemarta a tollszárról a tollat, akkor erősnek számított. Ilyenkor zsírral hígították a masszát. Tapasztalt szappanfőző asszonyok már a színéről, az állagáról tudták, mikor kész a szappan, de ezt a próbát, ők sem hagyták el. A szappant formába öntötték, amely többféle alakú lehetett. Általában persze a disznóvágáskor használt bélkaparó deszkát tették a földre, téglával körülkerítették, vászonruhával kibélelték, majd az így kialakított formába kanalazták a folyékony szappant.
Ezután hűlni hagyták, azonban mielőtt megkeményedett volna egy sajátkészítésű vágódróttal felszelték. Vettek két csutkát és egy félméteres drótot. A drót egyik végét az egyik csutkára, másik végét a másik csutkára erősítették és ezzel a drótvágóval egyforma darabokra szelték a még puha szappant. Majd pihentetni kellett, s csak egy hónappal később kezdték használni, addigra ugyanis annyira megkeményedett, hogy csak fűrésszel lehetett vágni. Így készült a fehér szappan.
A fekete szappan készítése, az előbb leírt folyamat folytatása. Amikor a fehér szappant leszedték, ott maradt a bogrács alján a sűrű, már nem folyékony bőrdarabkákkal teli „feketealja”. Ekkor adtak a masszához még egy kevés zsírszódát és továbbfőzték, majd az előbb leírtakhoz hasonló módon formába öntötték.
A fehér szappant kézmosásra, fürdésre és ruhamosásra, míg a feketét munkásruha és pokrócok mosására, edények sikálására, valamint korpásodás ellen használták.
A háziszappan készítése nagyon elterjedt volt a paraszti kultúrában. Kiváló tisztítószernek tartották, amit nagyon sokrétűen tudtak felhasználni. Olyan alapanyagokból készült, amelyek fellelhetőek voltak szinte minden háztartásban. Ekképpen háztartási hulladéknak számító használt zsír is újrahasznosításra került. A háziszappan tartása és annak hagyományos készítése mára már kiveszőben van. S habár megjelentek a különböző természetes alapanyagokból készült kézműves szappanok, a hagyományos háziszappant egyik sem helyettesítheti.
A háziszappan jelentőségének és hagyományos készítésének átadására mára már csak e módon, írott formában nyílhat lehetőség, ugyanis e tudás, amely valaha anyáról-leányra szállt, mára eltűnőben van.
Emlékház Bácskossuthfalva - A háziszappan megtekinthető, mint késztermék
Bácskossuthfalva Helyi Közösség
Bácskossuthfalva, Pacséri út 2.
tel: 024/741-127
honlap: http://staramoravica.com
A forrás nem érhető el.
Szulik József prépost-plébános 1848. február 28-án született Baján. Iskoláit is ott, valamint Pécsett végezte. Már gyermekkorában nagyon szerette a verseket, sokat szavalt. Ifjúkorában a gimnáziumi ta ...
A községi iskolák államosítása után (1908) Zenta városa nagyszabású iskolaépítési programba kezdett (állami támogatással), s 1910-ben az állami elemi népiskolai gondnokság megküldte a város számára az ...
A kecskealakoskodás elterjedt szokás volt a magyar hagyományban, elsősorban farsangkor, fonókban, lakodalomban, ritkábban a karácsonyi időszakban került rá sor. A református lakosságú Torontálvásárhel ...