1890-ben az egyik helyi újság, a Zenta és Vidéke arról írt, hogy a várostól néhány kilométerre, nyugatra húzódó Orompart alatti Kerekszék néven ismert sziksós tavat, naponta sokan keresik fel, mivel é ...
Pavković Savka 1921-ben született Horvátországban. Még kisgyermekként, hathetes korában szüleivel Csantavérre költözött. Itt egy nagyutcai házban laktak fél évig, ezután földet kaptak a csantavéri pusztán. Önerőből felépítették saját szállásukat, és a faluból odaköltöztek. Szorgalmas emberek lévén még a háború előtt sikerült telket venniük Visnyevácon, ahol újra építésbe fogtak. Fel is építették a házukat, és a háború kezdetéig ott éltek. A háború jöttével Bánátba menekültek, és ott a háború befejeztéig menekültként éltek. Ezt követően a szülei visszaköltöztek Meggyesre (Visnyevácra). Savka asszony ott maradt, és férjhez ment. Sajnos a házassága nem tartott sokáig. Miután elvált, két gyermekével ő is visszaköltözött Meggyesre. Itt kitűnő eredménnyel fejezte be az általános iskola 7. és 8. osztályát. Mivel jó tanuló volt, ösztöndíjat kapott a csantavéri Földműves Szövetkezettől, hogy elvégezze a bábaasszonyi képzést. Sikeresen be is fejezte a négyéves iskolát. Közben felvették a belgrádi Katonai Kórház Iskolájába is (Vojna Medicinska Škola). Mivel nem sikerült ösztöndíjat szereznie, úgy döntött, nem folytatja a tanulmányait. Már nagyon szeretett volna otthon lenni a gyermekeivel és a szüleivel, ezért 1951-ben hazaköltözött, és elhelyezkedett a csantavéri szülőotthonban, ahol ő lett az első bábaasszony a faluban. Később, a 60-as években csatlakozott hozzá még egy bábaasszony, így már ketten végezték ezt a nemes feladatot. A szülőotthon teljes ellátású volt, ami azt jelentette, hogy volt bejárónő, szakács, takarító, illetve a két bábaasszony, akik váltották egymást.
A bábaasszonyok sosem hagyták magukra a betegeket. Ez azért volt lehetséges, mert a szülőotthont úgy alakították ki és szerelték fel, hogy ott tudjanak aludni a bábaasszonyok is. A szülőotthon pénzügyileg önálló volt. A bábaasszonyok a szülést egyedül vezették le, viszont, ha valamilyen probléma adódott, akkor segítségül hívtak egy orvost is, aki otthonról ügyelt. Abban az esetben, ha így sem boldogultak, akkor mentőautóval vitték a várandós asszonyt Szabadkára. A két bábaasszony lelkiismeretes és hozzáértő munkájának köszönhetően ez nem sokszor fordult elő. A bábaasszonyok minden a szüléskor jelentkező problémát meg tudtak oldani, így a koraszülött gyermekek ellátását is szakszerűen el tudták végezni. A szülőotthonban nyújtott szakszerű munkának köszönhetően elhalálozások sem voltak, illetve nagyon ritkán, csakis akkor, ha már nagy volt a baj. Az asszonyoknak a szülés után öt napot kellett az otthonban tölteniük. Savka asszony a csantavéri szülőotthonban dolgozott egészen annak bezárásáig, 1972-ig. Közben 1969-ben a családjával Szabadkára költözött. A szülőotthon bezárása után a nyugdíjazásáig terepi védőnőként dolgozott a csantavéri egészségházban. Mikor bezárt a szülőotthon, a bábaasszonynak mentőautóval kellett kísérni az asszonyt, hogy Szabadkán megszüljön. Erre azért volt szükség, ha esetleg útközben kellett levezetni a szülést, akkor legyen ott bábaasszony, aki mindenben tud segíteni a szülésnél.
Pavković Savka 2002-ben hunyt el Szabadkán.
(Részlet a pályamunkából)
A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítette: Curnovics Kitti
Hunyadi János Általános Iskola, Csantavér
Pavković Savka rendkívül fontos és értékes szerepet játszott a helyi közösség életében, különösen a szülőotthonban végzett munkájával. A szülések vezetése, a koraszülött gyermekek ellátása és az anyák utókezelése terén kimagasló szakmai tudással rendelkezett, ami hozzájárult a közösség egészségügyi ellátásának színvonalasabbá tételéhez. Részt vett a csantavéri szülőotthon mindennapjaiban és működésében, ami egy fontos egészségügyi intézmény volt a településen. A szülőotthon bezárása után továbbra is terepi védőnőként szolgált a közösségben. Savka asszony nemcsak szakmai feladatokat látott el, hanem a települési közösség érdekében is tevékenykedett. Az ő élete és munkája az összetartozás és segítségnyújtás példája lehet a közösség számára. Az életútja bemutatja a kitartást, a szorgalmat és az elkötelezettséget, ami értékes példakép lehet a helyi közösség számára.
A forrás nem érhető el
1890-ben az egyik helyi újság, a Zenta és Vidéke arról írt, hogy a várostól néhány kilométerre, nyugatra húzódó Orompart alatti Kerekszék néven ismert sziksós tavat, naponta sokan keresik fel, mivel é ...
A temerini Illés-napi hagyományok a közösségi emlékezet egyik legmeghatározóbb, máig élő elemei közé tartoznak. A délvidéki magyar falvak vallásos népéletének vizsgálatakor aligha kerülhető meg Illés ...
„A magyar történelem második nevezetes és egyben csodálatos álma Oroszlámoson történt meg. Az elsőt Emese, minden magyarok ősanyja álmodta, ezt a másodikat Csanád, István király hűséges vitéze." (Bor ...