Hétköznapi hősünk: Szabó Margit tanító, művelődésszervező

Települési érték

kulturális örökség

2024-02-05


Bemutatás:


Szabó Margit 1932. szeptember 28-án született Adorjánon, a család legkisebb gyermekeként. Az általános iskolát Adorjánon fejezte be. Már kisgyermekkorában az volt az álma, hogy egyszer tanító lesz. Az 1948/49-es tanévben megtette az első lépést, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát, beiratkozott a szabadkai tanítóképzőbe. Miután elvégezte a tanítóképzőt, Oromhegyesen kezdett dolgozni, ahol két évet tanított. Közben megismerkedett, majd 1954. június 1-jén házasságot kötött az oromhegyesi származású Szabó Ferenccel. 

Az 1955/56-os iskolaévben Markovićevón kezdett el dolgozni. Ennek régi neve Kriva bara, magyarul Torontálújfalu. Ebben a kis faluban három nemzet élt, szerbek, magyarok és románok, közülük nagyon sokan beszélték a másik nemzet nyelvét. Összevont tagozaton tanult 80 gyerek. Szabó Margit tudta, hogy nem tud minőségi munkát végezni ennyi gyerekkel az összevont tagozaton, így kérvényezte az iskola igazgatójától, hogy több váltásban dolgozhasson, hogy jobban át tudja adni a tudást a gyerekeknek.

Amikor alkalom adódott rá, mert tanítót kerestek az észak-bácskai tanyavilágba, az akkor oromi iskolához tartozó Ustorkára/Ostorkára, megpályázta a munkahelyet. Az 1956/57-es iskolaévben kezdte tanítani az ustorkai gyerekeket, szintén összevont tagozaton. Kiváló oktató-nevelő munkájáért már a következő iskolaévben oklevelet kapott.  A tanítás mellett felnőtt-színjátszócsoportot hozott létre, és megrendezte a Cigány című háromfelvonásos színdarabot, amelyben ő maga is játszott. A gyerekeknek táncot, rövid jeleneteket tanított. Az iskola épületében volt a tanítólakás, ahol a családjával lakott.

Az 1961/62-es iskolaévtől kezdve tanított Kispiacon. Volt idő, amikor párhuzamosan dolgozott alsó és felső tagozaton. A kezdetekben csak első osztályban tanította a gyerekeket, a felső tagozatokon pedig azt a tantárgyat, amelyikből éppen hiány volt szaktanárból. 

Élete és tanítói pályája Kispiacon bontakozott ki. Osztott tagozatokon taníthatott, amit nagy felelősséggel, szaktudással, empátiával végzett. Hatalmas volt a munkabírása.

A munka mellett folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett a hagyományápolásra. Néptánccsoportot hozott létre, színdarabokat tanított be külön a gyerekeknek, külön a felnőtteknek, amiket nagy sikerrel mutattak be Kispiacon és a környező településeken.

Bekapcsolódott a Felderítő Szövetség munkájába is, nyáron táborokat szerveztek, általuk nagyon sok gyerek jutott el a volt Jugoszlávia különböző szép tájaira.

Miután felépült a Kultúrotthon, alapító tagja lett a Jókai Kultúrkörnek, majd mozgatórugója a közösségi életnek, melynek szinte minden területén kivette részét a munkából.

Besegített a faluban a véradások szervezésébe, maga is aktív véradó volt. A Vérátömlesztő Állomás oklevéllel tüntette ki mindkét tevékenységéért.

A hetvenes években a színjátszás mellett a néptánc tanítása is a szívügyévé vált. Több korosztályt vont be egyszerre ebbe a munkába. Működött több gyermektánccsoport, mivel több koreográfiát tanított be, és a csoport tagjai nem mind ugyanazok a személyek voltak. Az iskolában szinte minden gyereket bevont a néptáncba.  A gyermektánccsoportok mellett ifjúsági és felnőtt-tánccsoport is működött. Táncosaink jelen voltak a településünk és a környező települések rendezvényein, a községi, nagyon gyakran a körzeti szemléken, ahonnan szinte mindig helyezéssel tértek haza. Rendszeres résztvevői voltak a Gyöngyösbokrétának.

Minden évben rendezett a tanítványaival színdarabot. Többet ő maga írt. Több generáció játszotta nagy sikerrel ezeket.

1973-ban segített létrehozni a falusi könyvtárat, amely a Kultúrotthon egyik kicsi helyiségében kapott helyet. Kovács Máriával, a könyvtár vezetőjével együtt vásárolták meg az első könyveket. Előtte mozgókönyvtár működött Kispiacon, a kanizsai könyvtár könyvei cserélődtek időszakosan.

A tanítás, a színjátszás, a néptánc és egyéb szervezőmunkák mellett továbbképezte magát, hiszen a tanítóképzést időközben középiskolai szintről főiskolai szintre emelték, így elvégezte a szabadkai Pedagógiai Akadémiát.

Hihetetlen munkabírása volt. Elmondása szerint délelőtt az iskolában tanított, délután négy órakor kezdte a néptáncpróbákat a legfiatalabbakkal, 18 órakor az ifjúsági csoporttal, 20 órakor a felnőttekkel. A próbák után éjjel 22 óra után ment haza, hogy megfőzze a másnapi ebédet. A színjátszókkal való próbák is hasonlóan zajlottak.

Az iskolában igyekezett felzárkóztatni a gyengébb tanulókat, és felfedezni azokat, akik valamiben tehetségesek. Szinte minden tanulóját bevonta valamilyen iskolán kívüli tevékenységbe, néptáncba, színjátszásba, a felderítő csapatba. Akinek volt tehetsége a fogalmazásíráshoz, rendszeresen küldte írásait a Jó Pajtásba vagy az iskolaújságba, a Cimborába. Több tanítványa rendelkezett a Jó Pajtás által kiadott kisriporteri igazolvánnyal.

Akinek tehetsége volt az énekléshez, annak azon a területen csiszolta a tehetségét, és bátorította a fellépések, versenyek alkalmával.

Szavalói rendszeresen részt vettek a községi szavalóversenyen. Gyakran jutottak tovább a körzeti, majd tartományi szintű versenyekre.

1994-ben vonult nyugdíjba. 1995 júniusában, a ballagási ünnepségen köszöntötték hivatalosan a nyugdíjba vonulása alkalmából.

(Részlet a pályamunkából)

A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítette: Szabó Fanni
Felkészítő tanár: Sárkány Dóra
Kárász Karolina Általános Iskola, Kispiac

Previous Next

Indoklás:


Szabó Margit élete nagy részét önzetlenül a falunak szentelte. Pedagógusként igazi mécslángként világított, de nélküle Kispiac kulturális élete is sokkal szegényebb lenne. Egyik alapító tagja volt a művelődési egyesületnek. Neki köszönhetően minden korosztály be tudott kapcsolódni a falu művelődési életébe. Gyermek-, ifjúsági és felnőttnéptánccsoportjaink messzire vitték Kispiac hírnevét, hisz a szemlékről legtöbb esetben díjjal tértek haza. A néptánc mellett gyermek- és felnőtt-színjátszócsoportokat hozott létre, bábáskodott a falusi könyvtár létrehozásában, hiszen előtte mozgókönyvtár járt Kispiacra, a kanizsai könyvtárból hoztak könyveket, amelyeket egy bizonyos idő után cseréltek. Pedagógusként végzett munkáját is számos oklevéllel jutalmazták. Nagy hangsúlyt fektetett a tehetségek kibontakoztatására minden téren. Diákjai számos versenyre eljutottak, és sikeresen szerepeltek. Fontosnak tartotta, hogy a tanulóiban rejlő tehetséget a felszínre segítse.

Sok év kitartó, önzetlen munkája után megérdemli, hogy mi őt tekintsük a hétköznapi hősünknek!

Források listája:

Sárkány Dóra: Színjátszás Kispiacon, egyetemi dolgozat, 2007

2020-05-11

kulturális örökség | Egyházaskér


Ferenczi Imre 1973 februárjában végzett néprajzi-folklorisztikai gyűjtést Észak-Bánátban, amely során Feketetó, Csóka, Hódegyháza, Keresztúr, Padé, Rábé, Szaján és Egyházaskér szülötteit faggatta. Ez ...

2021-08-06

kulturális örökség | Gombos


Gombos Nyugat-Bácskában található, közvetlenül a horvát határ mellett. Alig pár száz méterre a falutól folyik a Duna, amellyel az itt élő lakosság múltja és jelene elválaszthatatlanul összefonódik. A ...

2019-02-05

turizmus és vendéglátás | Egyházaskér


Egyházaskér napjainkban 2800–3000 hektárnyi vadászatra alkalmas földterülettel rendelkezik. A helyi vélekedés szerint gazdag vadállományát Erdély és a Kárpátok közelségének köszönheti. Fürj, fácán, af ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával