A vajdasági Tisza mente gazdag folklórhagyományát a számos néprajzi gyűjtésnek hála jól ismerhetjük – nagy szerencsénkre ezek az anyagok jó része már publikált formában is elérhető mindenki számára. E ...
Teplicki István 1895-ben Ómoravicán, a vasút melletti Putriban született. Származását sohasem tagadta, ahogy azt sem, hogy csak két osztályt végzett, mert dolgoznia kellett. Kanász lett belőle, majd pályamunkás a vasútnál.
A zenét, a muzsikaszót már gyermekkorában megszerette. Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen a mostohaapja is zenész volt.
Még a háború előtt Róna Jenő, az akkori állomásfőnök megengedte neki, hogy hetente egyszer-kétszer vonattal beutazzon Szabadkára, ahol Balassa János zenetanártól tanult muzsikálni, ezzel megalapozva a jövőjét.
Miután visszatért a nagy háborúból, a napszám és az alkalmi munka mellett a zenéről sem mondott le. 1924-ben már saját zenekart alapított, mégpedig úgy, hogy zenésztársait maga tanította. (Besnyi, 2010)
1930-ban a Kocsis Lajos vezette tűzoltózenekarba került, ahol még abban az évben szakparancsnoki rangot kapott. 1932-től ő lett a zenekar karnagya. Legszívesebben szaxofonon játszott, de nem állt tőle távol a többi hangszer sem. Kocsmákban, lakodalmakban, ünnepeken, és ha úgy adódott, temetéseken is játszottak. A szívéhez legközelebb azonban a tűzoltózenekar állt. Szintén, mint id. Kovács Gyula vagy Modrics Iván, ő sem tűrte a fegyelmezetlenséget. Ha valaki mégis ivott, akkor eggyel kevesebb felé osztották az aznapi keresetet.
Nagy kihívás volt számára a leventezenekar létrehozása. A zenekar tagjai vagy elköltöztek, vagy katonáskodtak, ezért fontossá vált az ifjúság „kiképzése”.
A háború utáni években az új világ következményeihez igazodva ismét zenekar alapításába kezdett, és ismét létrejött a tűzoltózenekar. Az ötvenes és hatvanas években az ő zenekara tette színesebbé a moravicai ünnepnapokat, színházi előadásokat.
A tűzoltótestület munkájából nem csak zenészként vette ki részét, évtizedeken át a vezetőség tagja volt. 1978-ban, az ÖTT fennállásának 100. évfordulóján elismerésben részesült. 1986-ban az Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöksége a Jugoszláv Tűzoltó Szövetség Csillaga kitüntetésre javasolta, a Szocialista Szövetség helyi választmányának elnöksége 1988. január 28-ai ülésén pedig kitüntetésre javasolta a testületben kifejtett 75 éves tevékenységéért. (Besnyi, 2010)
97 éves korában, 1992-ben hunyt el. A tűzoltótestület saját halottjának tekintette. Kívánságára tűzoltó-egyenruhájában temették el. Utolsó útjára csaknem minden tűzoltó és a zenésztársak is elkísérték.
(Részlet a pályamunkából)
A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítették: Banjac Adrianna, Sötét Bíborka, Antal Csongor
Felkészítő tanár: Radaković Marina
Id. Kovács Gyula Általános Iskola, Bácskossuthfalva
Falunk fia, Teplicki István, Pista bácsi vezetésével pezsdült fel a zenei élet Moravicán. A tűzoltóság kitüntetett tagja volt és a település jeles zenésze. Hosszú, 97 évig tartó élete során a település kulturális életében mindig aktívan részt vett. Emlékét ma is őrzik a faluban, hiszen megannyi helyi rendezvényen, közösségi alkalmon muzsikált, belopva magát ezzel az emberek szívébe.
Id. Kovács Gyula Általános Iskola
24340 Bácskossuthfalva, Táncsics Mihály utca 2.
+38124741026
Besnyi Károly: Jól égett a pipájuk! Bácskossuthfalva, 2010
Besnyi Károly: Rivaldafényben. Bácskossuthfalva amatőrmozgalmának monográfiája. Ady Endre Művelődési Központ, Bácskossuthfalva, 2013
Dévay Lajos–Gyarmati Sándor: Nagy idők sodrában. Sztáramoravica, 1936
Muhi Verona: Moravica monográfiája. Közlöny 2., Moravica, 1977
Papp László: A hetedik – A bácskossuthfalvi Kossuth-szobor rejtélyes története. Monográfia, 2017
Szemesi József: Moravica monográfiája. Közlöny 2., Moravica, 1977
A vajdasági Tisza mente gazdag folklórhagyományát a számos néprajzi gyűjtésnek hála jól ismerhetjük – nagy szerencsénkre ezek az anyagok jó része már publikált formában is elérhető mindenki számára. E ...
A csigatészta – más régiókban lúdgége, bordáslaska, gégetészta – elnevezését formájáról kapta. Készítésének gyakorlata elsősorban a reformátusok körében dívik – függetlenül jelenlegi letelepedési hely ...
Míg a XIX. század elején csak ún. szárazmalmok voltak Topolyán, addig a népes település lakosságának állandó problémái voltak a gabona őrlésével. A század második felének adatai alapján tudjuk, hogy n ...