Óbecse napsugaras díszítésű deszkaoromzatai

Települési érték

épített környezet

2016-01-17


Bemutatás:


A napsugárdísz

Napsugaras díszítménynek azt a kör vagy négyszög alakú, központi elemből kiinduló, sugarasan elhelyezett ék alakú deszkaburkolatot nevezzük, amely 360 fokban körben vagy 180 fokban félkörben helyezkedik el. Elsősorban lakóházak faoromzatának díszítéseként fordul elő, de megjelenik kapukon, sőt más épülettípusokon is. Míg az állóhézagos orom természetes szerkezeti forma, addig a napsugaras és kazettás díszburkolat már független a tetőszerkezeti elemektől. A napsugárdísz tudatos díszítési szándékra mutat, mert a hordozó felületként alkalmazott, hézagos, nyers deszkázatra második rétegként kerül.

Az óbecsei napsugaras oromzatok jellemzői

Óbecse, a szegedi napsugaras oromzatok kisugárzási területének, a Bácskára eső déli részén helyezkedik el. Annak idején ez a díszítés itt is igen népszerű lehetett, amit az 1993–94-ben összeírt hatvan ház szilárdan támaszt alá. Nem véletlen tehát, hogy Bálint Sándor 1976-os tanulmányában, Óbecsét is besorolja, a napsugárdísz jegyét magán hordozó települések közé.

„A fűrészelt deszkából készült, úgynevezett napsugaras oromfalú parasztházak a Tisza vonalától keletre és nyugatra terjedtek el,amelyeket a néprajztudomány vidékünk tipikus épületeinek tekint. Észak-Bácskában a házak oromzata alapján három területet különítünk el: ez aTisza-vidéki, a központi, és a Duna menti típust. A Tisza-vidéki háztípus sajátossága a deszkaoromzat. Az Alsó Tisza mente magyarságának kedvelt motívuma a napsugár.”

Harkai Imre topolyai megfigyelése alapján, „a díszes faormok, amelyek az egész oromzatot beborították, a XIX. század második felében voltak népszerűek. Már a századfordulón és egészen az I. világháború végéig a deszkaoromzatok elszegényedtek. A horizontális díszléc feljebb tevődött, a napsugármotívumok csak az oromzat felső harmadban és a két szögletben jelentkeznek, amelyek később el is maradnak. A megmaradt felület egyszerű állóhézagos deszkaorom. Az I. világháborút követő évektől a deszkaoromzatok teljes felületükben egyszerűek és állóhézagosak.” Ez a leírás a becsei deszkaoromzatokra is vonatkoztatható, azzal a különbséggel, hogy itt az 1920-as években, amikor kiparcellázták az Újfalut, – a valamikori Marhajárást – egy nagyobb építkezési hullám vonult végég. Az ebben az időben ideköltöző,nagyon sok esetben a szállásokról betelepülő új háztulajdonosok közül többenis fontosnak tartották, hogy házuk ormára fölkerüljön a napsugárdísz. Ezek közül néhány a mai napig megmaradt, bizonyítékul, hogy Óbecsén a két világháború között, de többnyire 1920–25-ig, készültek napsugaras oromzatok.

Az óbecsei napsugárdíszes oromzatú házak, vertfalú, három-, ritkán kétosztatú, nyeregtetős, kakasülős végházak. Harkai Imre szerint, tetőformájuk, egyszerű nyeregtető, tetőszerkezeti típusuk szarufás (horogfás). Ezek alapján inkább a Zentán és Topolyán is kialakult napsugaras oromzatokhoz hasonlítanak, mint a szegediekhez. Csonkakontyos szerkezetű deszkaorom csak egy van, de ez az egy is egyszerű állóhézagos deszkafürfal, díszítés nélkül. A régebben készült napsugaras házak tetejét az elbeszélők szerint náddal födték. Mára egy ilyen héjazat sem maradt meg. Az utolsó becsei nádtetős ház az Újvidéki utca sarkán állt és 1993-ban dőlt össze. A ma álló napsugaras házak túlnyomó többsége kiscseréppel (hódfarkú cserép, mezei cserép) van födve. 

Óbecsén a napsugárdísz az oromzat felső harmadában, a kakasülőre szögezett, horizontális díszléc fölött helyezkedi el. A megmaradt kétharmad rész, egyszerű állóhézagos deszkaorom. Ettől, csak három kazettás szerkezetű homlokzat tér el. A napsugárdísz és a vele járó kiegészítő díszek soha nincsenek egy síkban az alattuk lévő állóhézagos rész deszkáival, hanem a szerkezeti elemet képező állóhézagos borításra (alapdeszkázatra) vannak szögezve, kizárólag díszítési szándékkal

A kakasülőre szögelt horizontális díszléc,vagy vízvető általában két részből áll (kétsoros),alsó és felső deszkából. Az alsó deszka szélesebb, a felső keskenyebb. Mind a kettőnek mintásra van fűrészelve az alsó széle. Az alsó deszka mintái, oszlopfőszerűen illeszkednek az alattuk álló deszkák közét takaró lécekre, annak a hatását keltve, mintha a lécek oszlopszerűen kiszélesednének. Megfigyelésem szerint, ezekről a díszléceken jelentkező mintákról olvasható le leginkább egy-egy mester névjegye, és határozható meg valamelyest működésének ideje és helye.

 Közvetlenül a vízszintes díszdeszkák fölött helyezkedik el a központi motívum, esetünkben leggyakrabban a fél napkorong, amiből sugarak indulnak ki, és 180 fokban veszik körül azt. Ettől a szabványtól csak három eset tér el. Ezeknél, a vízvető és az oromzat csúcsa között félúton, egy egész napkorong látható, amit 360 fokban vesznek körül a belőle kiinduló sugarak. A központi elem helyén, több házon is más szimbólum áll. Ezek közül leggyakrabban a istenszem jelentkezik. Ez tulajdonképpen egy háromszög alakúra vágott központi dísz, ami a belőle kiáramló sugarakkal a közismert szentháromság ábrázolásnak felel meg. Ehhez hasonló az istenszem, ami attól igazibb az előzőtől, hogy a háromszög közepébe egy korongot helyeznek el. Ezen kívül van még félkörívnek kifűrészelt fél napkorong, és félkörben kifűrészelt istenszem is, melyeknek hiányzó közepe egyben szellőzőnyílásként is szolgál. Az utóbbi megoldás tulajdonképpen a füstlyuk, ami a valamikori kéménynélküli házépítés füstelvezető nyílásának az emléke. A sajátos ötletek megnyilvánulásának köszönve, szinte kivétel nélkül egyediként jelentkeznek még a következő megoldások: stilizált galambpár , fél napkorong istenszemmel, fél napkorong csillaggal, fél napkorong szívvel, istenszem kettős köröszttel, és egy korona.

Ritkán fordul elő, de tetszetős dísz, a verébdeszka alatt, a sugarak külső, széles végének rögzítésére szolgáló léc mintázása. Cifrára fűrészelték még ezeken kívül a széldeszkát, és a vízvető deszkát is. A vízvető deszkára, egy kizárólag díszítő szerepet betöltő csipkézett lécet szögeztek. A széldeszka és a vízvető deszka díszítését vagy mellőzték a becsei mesterek,vagy, mert a szóban forgó elemek fokozottan ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, de tény, hogy kevéssel találkoztunk.

A napsugaras, de egyáltalán a deszkaoromzatok elengedhetetlen és meghatározó elemei még a szellőzőnyílások vagy padláslyukak, amit Becsén leginkább galambluknak, vagy padlásluknak hívnak. E tekintetben, nem dicsekedhetünk nagy formagazdagsággal. A begyűjtött minták legnagyobb részénél, a közismert, álló téglalap alakú, a felső oldal kétharmadának a szélességében, félkör alakban kifűrészelt, kupolás nyílás található. Ezt ismerik tipikus galambluknak. A téglalap alakú nyílás felső oldala, nagyon ritkán, de fejeződhet még torony formában is. Kevés helyen, de feltűnik még a kör alakú szellőzőnyílás. Ezek feltételezhetően  a régebben készült házakat díszítik. Ezeken kívül még csak egy minta, a fordított hereleveles nyílású árválkodik a Szervó Mihály utcában.

Festés nyomait csak két oromzat deszkáin fedeztünk föl. Az egyiken zöld, a másikon okkersárga (padlósárga) festékmaradványai voltak.

Díszítésként szolgált még a deszkák rögzítésére felhasznált szögek elrendezése által kapott minta is. "A deszkaelemek felszögezését is az esztétikumnak rendelték alá, hiszen a szögeket meghatározott elképzelt vonalak mellé ütögették.” Régebben kovácsolt, később egyszerű szöget is használtak erre a célra.

Indoklás:


A fűrészelt deszkából készült, úgynevezett napsugaras oromfalú parasztházak a Tisza vonalától keletre és nyugatra terjedtek el,amelyeket a néprajztudomány vidékünk tipikus épületeinek tekint. Észak-Bácskában a házak oromzata alapján három területet különítünk el: ez a Tisza-vidéki, a központi, és a Duna menti típust. A Tisza-vidéki háztípus sajátossága a deszkaoromzat. Az Alsó Tisza mente magyarságának kedvelt motívuma a napsugár.” A napsugárdísz és a vele járó kiegészítő díszek soha nincsenek egy síkban az alattuk lévő állóhézagos rész deszkáival, hanem a szerkezeti elemet képező állóhézagos borításra (alapdeszkázatra) vannak szögezve, kizárólag díszítési szándékkal.

A napsugaras oromzatok megjelenési helyeként, Bálint Sándor a következő településeket említi: szegedi tanyák, Algyő, Deszk, Feketetó, Földeák, Jázova, Kistelek, Kiszombor, Kübekháza,Röszke, Sándorfalva, Szaján, Szentmihálytelek, Szőreg Tápé, Tiszasziget,Törökkanizsa, Újszentiván, továbbá a „szögedi nemzettel” érintkező Ada, Horgos, Királyhalom, Kiskundorozsma, Kiskunmajsa, Martonos, Óbecse, Szegvár, azonkívül Apátfalva, Csanádpalota, Makó, Orosháza.

A XIX. század közepe után fejlődő tiszai fakereskedelem nyomán terjedtek el az egyszerűbb állóhézagos deszkaoromzatok. A 1880-as években létrejövő népjóléti időszakban vált az oromzat a népi applikatív díszítés egyik legfőbb tárgyává.  A parasztbarokknak nevezett napsugaras oromzatok elterjedése az éppen virágzását élő neobarokknak, a szegedi nagyárvíz utáni építkezésnek, és a fafeldolgozó gáterek megjelenésének köszönhető.  Beszédes Valéria rámutat arra, hogy vidékünkön a napsugaras oromzatok elterjedése szorosan összefügg a fűrészelt deszka megjelenésével, a fűrésztelepek létrehozásával. A századfordulón a legtöbb fűrésztelep éppen a Tisza menti községekben:Óbecsén, Magyarkanizsán, Zentán működött.”

Óbecse napsugárdíszes deszkaoromzatai magyar jellegűek

Az Óbecsén felgyűjtött napsugaras oromzatú házak építői után érdeklődve arra a megállapításra jutottam, hogy ezeket a díszítéseket kivétel nélkül magyar emberek tetették házaik oromzataira. Mára már van olyan ház, aminek szerb a gazdája, akik tisztelettel viszonyulnak a díszítések iránt, de az építtető ezekben az esetekben is magyar ember volt.

Kapcsolat az értékhez:


nincsen

 

 

 

Források listája:

SZERDA András: Óbecse napsugaras oromzatai. Óbecse, 2010.

BESZÉDES Valéria: Emberek és otthonok (Néprajzi tanulmányok), Szabadegyetem, Szabadka, 1994.

BESZÉDES Valéria: A napsugárdíszes oromzatú házak vajdaságban (http://adattar.vmmi.org/cikkek/4300/letunk_1989.5-6_06_beszedes_valeria.pdf)

BESZÉDES Valéria: A ház: a lakóház szókincse (Életjel könyvek) Szabadka, 1991.

HARKAI Imre: Házrendszerek és szerepük a magyar népi építészetben, Budapest, 1995. HARKAI Imre: Topolya építészete, Újvidék, 1991.

JUNG Károly: A napsugárdíszes oromfalakról, Magyar Szó, Kilátó, 1985. augusztus 3

VALKAY Zoltán: Zenta építészete, Újvidék, 2007.

NAGY ABONYI Ágnes: A zentai Városi Múzeum állandó néprajzi kiállítása. Múzeumi kalauz. Zenta, 2004.

BÁLINT Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete I. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75-2., 1976.

2016-01-21

kulturális örökség


Ludas (Šupljak) Szabadkától 12 km-re keletre, a Ludasi-tó partján található, 1427 lakost számláló település. Az itt élők csaknem 90%-a magyar, s őseik az 1740-es évektől kezdve Szeged környékéről tele ...

2016-01-29

kulturális örökség


Doroszló, a nyugat-bácskai, zömében magyarok lakta, viseletéről ismert település éves közösségi eseményeinek sorában kiemelkedő szerepet tölt be a helyiek által szüretbálnak nevezett esemény. Minden o ...

2016-01-27

kulturális örökség | Bácskossuthfalva


„A libatoll üreges részéből levágunk 7-8 cm darabot. Ez a puskacső. Keményfa ágából tolót készítünk. Ennek hosszabbnak kell lennie a libatollcsőtől és könnyen járni a csőben. Működési elve hasonló a b ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával