Régi szakmák fiatal művelői Bácskossuthfalván

Települési érték

kulturális örökség

2017-08-25


Bemutatás:


 

Lestár Zsolt (1972) lelkes fiatal kosárfonó, aki fő foglalkozása, a méhészet mellett leginkább azalkotás öröme végett foglalkozik kosárfonással. Gyerekként sokszor látta nagyapját, amint szalmahordó kosarat készít a családi gazdaság számára, ám csak jóval később, 2008 körül jutott arra az elhatározásra, hogy megtanulja éstovább viszi ezt a mesterséget. A szálláson élő, mindenhez értő nagyszülők emléke példaként állt előtte, de a tudást ekkor már máshonnan kellett megszereznie. Ebben néhány barátja volt segítségére, akik hozzá hasonlóanotthon, a családban lesték el a kosárfonás alap fogásait. Egyikük gyerekkorában a nagyapja mellet segédkezett, és bár sok évig nem volt a kezében vessző, az alapokat így is át tudta adni. Miután összerakták a tudást, Zsolt elkezdte a szalmahordó kosarak készítését. A vesszőhöz az ismerősöktől, falubeliektől jutott hozzá, akik egy-egy kosárért cserébe szívesen adták oda a kertjük végében növő néhány tőke sárgafűz vesszőit. Egyébként az, hogy a fűz sokak kertjében megtalálható még ma is, azt bizonyítja, hogy valaha sokan fontak kosarat – legalább is saját használatra. Zsolt több idős kosárfonót tartott számon a faluban, „akik tudták nagyon szépen csinálni, de sajnos már elhaltak”.Tehát a kosárfonás jelen volt Bácskossuthfalván az önellátás szintjén, de nemfejlődött jelentős háziiparrá, mint a Tisza mente több településén. Bár volt rá próbálkozás, hogy a szövetkezeten belül beindítsák a mezőgazdasági kosarakt ermelését, azonban ez nem járt sikerrel.

Ma kosárfonással egyedül Lestár Zsolt foglalkozik a faluban, aki a nyers vesszőből készült, egyszerűbb darabok után sok munkával és elszántsággal már egyedül járt utána hogyan kell a főzött vesszővel dolgozni. Ma már nagyon sok féle tárgyat el tud készíteni saját alkotókedve és persze a megrendelések szerint. Munkabeosztása szinte megegyezik az egykori paraszti kézműves tevékenység leggyakoribb formájával, hiszen ő is szezonálisan foglalkozik kosárfonással. Az egész évben összegyűlt rendeléseket télen készíti el, mikor több ideje van, azonban az anyag előkészítése, ami a munka jelentős hányadát jelenti (a vesszőt le kell szedni, válogatni, főzni, lehéjazni, szárítani), már előzetesen megtörténik.

Lestár Zsolt egy igazi mai kézműves, aki kedveli az új formákat, és tudásának gyarapítása végett kihasználja a modern kor lehetőségeit (pl. az internetet). Motivációi közt fontos helyet foglal el a (családi) hagyomány továbbvitele, az egykori kosárfonók tudása iránti tisztelet, de megtalálható köztük az alkotás öröme és a kiegészítő kereset lehetősége is.

Gogolyák Norbert (1990) cserépkályha-és kandallóépítő először a famunkába szeretett bele, ezért iratkozott a békéscsabai Kézműves Szakiskolába, ahol végül úgy alakult, hogy a kályhás mesterséget választotta. Hazatérve Magyarországról olyan mester mellet kezdett dolgozni, aki az építészetben használta a népi motívumokat és egyedi dolgokat készített. Jelenleg önállóan dolgozik, cserépkályhákat, kandallókat, kerti tűzhelyeket, csíkótűzhelyet, svédkályhát, több fajta kemencét készít családi házak, klubhelységek, pékségek számára. Munkái megtalálhatóak a faluban és Vajdaság más településein is, ezen kívül dolgozott Németországban és Novi Pazarban is.

 

 

 

 

Indoklás:


Ezeket a régi mesterségeket fiatalok űzik jelenleg, így élővé teszik a már kiahlófélben lévő szakmákat. A kosárfonó által készitett tárgyak ismét bekerülnek a mindennapokba, a cserépkályha, kemence, kandalló pedig újból virágkorát éli a takarékos energiafelhasználás lehetőségét kínálva a mai kor emberének.

Kapcsolat az értékhez:


Lestár Zsolt, kosárfonó +381637315147

Gogolyák Norbert, cserépkályha és kandalló épitő +381603607591

Források listája:

A forrás nem érhető el

Kapcsolattartó személy:

Név: Gogolyák Gabriella
Telefonszám: 024741127
Email: adyendreme@gmail.com

2018-09-05

kulturális örökség | Topolya


Míg a Magyar Királyság nyugati részein a XVII–XVIII. században megjelentek a barokk stílusú Szentháromság-szobrok, addig az alföldi és tiszántúli térségben, így tájunkon is csak a XIX. század második ...

2021-03-01

kulturális örökség | Veprőd


A hagyományos farsangi jelmezbál évszázados múltra tekint vissza Veprőd településen. Minden évben farsangvasárnap délutánján rendezik meg a gyerekek számára. 1950-es évek előtt, amikor a művelődési eg ...

2020-05-11

kulturális örökség | Egyházaskér


Az egyházaskéri leányegyházat 1988-ban alakították át önálló lelkészséggé és Huzsvár László székespüspök az első helyben lakó lelkésznek ft. Bogdán Józsefet nevezte ki, így ő lett Egyháskér első helyb ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával