Csóka település középkori fejlődésének a török uralom vetett véget, amikor úgymond teljesen elnéptelenedett. Fordulópont a Marczibányi-család színrelépésével érkezett, amikor 1792-ben a bécsi kincstár ...
Lestár Zsolt (1972) lelkes fiatal kosárfonó, aki fő foglalkozása, a méhészet mellett leginkább azalkotás öröme végett foglalkozik kosárfonással. Gyerekként sokszor látta nagyapját, amint szalmahordó kosarat készít a családi gazdaság számára, ám csak jóval később, 2008 körül jutott arra az elhatározásra, hogy megtanulja éstovább viszi ezt a mesterséget. A szálláson élő, mindenhez értő nagyszülők emléke példaként állt előtte, de a tudást ekkor már máshonnan kellett megszereznie. Ebben néhány barátja volt segítségére, akik hozzá hasonlóanotthon, a családban lesték el a kosárfonás alap fogásait. Egyikük gyerekkorában a nagyapja mellet segédkezett, és bár sok évig nem volt a kezében vessző, az alapokat így is át tudta adni. Miután összerakták a tudást, Zsolt elkezdte a szalmahordó kosarak készítését. A vesszőhöz az ismerősöktől, falubeliektől jutott hozzá, akik egy-egy kosárért cserébe szívesen adták oda a kertjük végében növő néhány tőke sárgafűz vesszőit. Egyébként az, hogy a fűz sokak kertjében megtalálható még ma is, azt bizonyítja, hogy valaha sokan fontak kosarat – legalább is saját használatra. Zsolt több idős kosárfonót tartott számon a faluban, „akik tudták nagyon szépen csinálni, de sajnos már elhaltak”.Tehát a kosárfonás jelen volt Bácskossuthfalván az önellátás szintjén, de nemfejlődött jelentős háziiparrá, mint a Tisza mente több településén. Bár volt rá próbálkozás, hogy a szövetkezeten belül beindítsák a mezőgazdasági kosarakt ermelését, azonban ez nem járt sikerrel.
Ma kosárfonással egyedül Lestár Zsolt foglalkozik a faluban, aki a nyers vesszőből készült, egyszerűbb darabok után sok munkával és elszántsággal már egyedül járt utána hogyan kell a főzött vesszővel dolgozni. Ma már nagyon sok féle tárgyat el tud készíteni saját alkotókedve és persze a megrendelések szerint. Munkabeosztása szinte megegyezik az egykori paraszti kézműves tevékenység leggyakoribb formájával, hiszen ő is szezonálisan foglalkozik kosárfonással. Az egész évben összegyűlt rendeléseket télen készíti el, mikor több ideje van, azonban az anyag előkészítése, ami a munka jelentős hányadát jelenti (a vesszőt le kell szedni, válogatni, főzni, lehéjazni, szárítani), már előzetesen megtörténik.
Lestár Zsolt egy igazi mai kézműves, aki kedveli az új formákat, és tudásának gyarapítása végett kihasználja a modern kor lehetőségeit (pl. az internetet). Motivációi közt fontos helyet foglal el a (családi) hagyomány továbbvitele, az egykori kosárfonók tudása iránti tisztelet, de megtalálható köztük az alkotás öröme és a kiegészítő kereset lehetősége is.
Gogolyák Norbert (1990) cserépkályha-és kandallóépítő először a famunkába szeretett bele, ezért iratkozott a békéscsabai Kézműves Szakiskolába, ahol végül úgy alakult, hogy a kályhás mesterséget választotta. Hazatérve Magyarországról olyan mester mellet kezdett dolgozni, aki az építészetben használta a népi motívumokat és egyedi dolgokat készített. Jelenleg önállóan dolgozik, cserépkályhákat, kandallókat, kerti tűzhelyeket, csíkótűzhelyet, svédkályhát, több fajta kemencét készít családi házak, klubhelységek, pékségek számára. Munkái megtalálhatóak a faluban és Vajdaság más településein is, ezen kívül dolgozott Németországban és Novi Pazarban is.
Ezeket a régi mesterségeket fiatalok űzik jelenleg, így élővé teszik a már kiahlófélben lévő szakmákat. A kosárfonó által készitett tárgyak ismét bekerülnek a mindennapokba, a cserépkályha, kemence, kandalló pedig újból virágkorát éli a takarékos energiafelhasználás lehetőségét kínálva a mai kor emberének.
Lestár Zsolt, kosárfonó +381637315147
Gogolyák Norbert, cserépkályha és kandalló épitő +381603607591
A forrás nem érhető el
Csóka település középkori fejlődésének a török uralom vetett véget, amikor úgymond teljesen elnéptelenedett. Fordulópont a Marczibányi-család színrelépésével érkezett, amikor 1792-ben a bécsi kincstár ...
A zentai Városháza a település egyik legrégebbi, leglátványosabb épülete, az összes itt élő polgár számára sokat jelent, és a város lelkét, múltját és jelenét szimbolizálja. Az épület 1912–1914 között ...
A hertelendyfalvi székely varrottas továbbéltetői Semmi kétség, hogy a bukovinai székelyek ősei a madéfalvi veszedelem után ősi szokásaik között a kézimunka készítésének módját, ügyességét és tudás ...