Szabadka-Horgosi és a Delibláti homokpuszta

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

természeti környezet

2025-03-28

Bemutatás:

A Kárpát-medence egyik jellegzetes tájtípusa a meszes, száraz, lankás-buckás homoki táj. Jellegzetes magyar növényzet ez, hullámzó árvalánymezőkkel, sivó futóhomokkal, nyáras ligetekkel. A lejtőkön félsivatagi jellegű gyepekben, a jobb termőhelyű hajlatokban fajgazdag sztepprétekben, míg a legárnyékosabb, legmélyebb buckaközökben még a hajdani láprétek maradványaiban gyönyörködhetünk. Évezredek során a meszes homoktalajon sokszínű, bennszülött növényfajokban gazdag, délies jellegű szárazságtűrő élővilág alakult ki.

Szabadka—Horgosi homokpuszta

Észak-Bácska jellegzetes kis tája a amely a Duna és a Tisza között húzódó homokhát déli peremterülete. Fiatal földtörténeti képződmény kora kb. 2.5 millió évre tehető. A már száraz folyóvizi eredetű területekről futóhomokot fújt ki a szél és néhány tíz kilométerre halmozta fel újra a szintén szél által képződött löszös felületekre. Az Észak-Bácskai régió természeti értékekben gazdag terület. A szél formálta táj az Alföld minden jellegzetességét magán hordozza árvalányhajas füves puszták, ligeterdők, vízjárta legelők, homokdünék, szikesek mind-mind megtalálhatók a homokvidék változatos tájegységein. A számunkra ismert homokvidék kialakulásához nagyban hozzájárult az hajdanán bő vizű Kőrös patak gyakran medrét változtató folyása is.

Delibláti-homokpuszta

Dél-Bánátban, Nagybecskerektől délre a szél évrededes munkája óriási mennyiségű dunai eredetű apró szemcséjű homokot hordott össze. A homokréteg mélysége néhol meghaladja a kétszáz métert is. Az igy keletkezett a 36 km hosszú és 11 km széles sivó homoktenger a delibláti pusztaság melyen hullámos dombok, elnyúlt buckák jelzik a szelek irányát. Sajátságos helyi klíma alakult ki, melyet nagymértékben meghatároz a Dunáról a Vaskapu irányából kitűrő hatalmas erejű szél a Kossava. A pusztai növényzet gazdag, 700 növényfajt írtak le.

Mindkét homokpuszta eredeti növénytakarója az erdős puszta volt, ami a Kárpát-medence illetve az Alföld klimatikus növénytársulásának felel meg. Tölgyerdők borították a magaslatokat a szürke- és fehérnyárasok a dűnesorokat a mélyebb részeket, a dombok közötti mélyedésekben pangó vizes láperdők alakultak ki. A ligetes erdők között dús füvű homoki rétek húzódtak a mélyebb fekvésű szélfújta medrekben sekélyvizű lápok, mocsarak, kissebb tavak tették változatossá a tájat. A mai kultúrtáj arculata a 19. század elején alakult ki, amikor a nagy folyószabályozázok mellett a homokhátak meghódítása is programmá vált. A korábban csak külterjesen hasznosított homokvidékről ez időtájt tűntek el a még megmaradt erdők és a túllegeltetés következményeként a gyenge záródottságú gyepek helyén homokkifúvások jelentkeztek, és az erős tavaszi szelek óriási károkat okozva homoviharokkal fenyegették a falvak, városok lakosait.

A mozgó homokdűnék megkötése céljából megkezdődött az erdősítés majd a XIX. század közepén a homoki tanyásodás, szőlő és gyümölcstermesztéssel nagymértékben folytatódott a homokpuszta ősi állapotának megváltoztatása.

Eredményképpen századunk elejére már alig maradt eredeti állapotú darabja a homokvidéknek. Nagy károkat okozott még a huszadik század utolsó évtizedeiben, beindult belvíz lecsapolási program melynek során kiszárították a lefolyástalan lápokat, mocsarakat, tavakat, szikeseket ezzel pótolhatatlan veszteséget okozva a felszíni és az altalaj rétegvizeiben egyaránt.

Legújabb korunk fejleménye az éghajlat ariditása (szárazodása) az Alföld kiterjedt térségein. A negyed évszázada dokumentálható csapadékcsökkenés különösen a homokvidékeken érezhető. Az aszály súlytotta vidéken visszafordíthatatlan folyamatok kezdőttek, eltűntek a felszíni vizek, kiszáradtak a még megmaradt lápok, mocsarak, kipusztulnak a tölgyesek.

Javaslattevő: Hulló István, biológus

Indoklás:

A Pannon régió homokpusztáinak jellegzetes tájarculata van amely felismerhetővé teszi őket még a hasonló homokterületek között is. A homoki gyepterületek páratlan unikális élővilágnak adnak otthont ezért az ilyen füves területeket fokozott odafigyeléssel kell védeni illetve kezelni, valamint gazdálkodni rajtuk. A vízjárta mélyebb részeken lápok és szikes tavak, rétek alakultak ki melyeket a legelő állatcsordák formáltak és tartottak fenn napjainkig, létrehozva egy különös világot amely csak a Kárpát medencére jellemző. Egyediségére jellemzőek a kiszáradó láprétek a turjánosok és a tőzeglápok is. Itt haladnak az ősi madárvonulási útvonalak ami talán a hajdani vízjárta terület vonzásával és a Tisza közelségével magyarázható.

Európa ritka földtani képződményei ezért a sérülékeny veszélyeztetettségi besorolást kapták, tehát fokozott védelmet és odafigyelést igényelnek. Már puszta létük önértéket képvisel. A magyarság hagyományosan gazdálkodott a homokterületeken. A külterjes állatartás mellett a szőlészet, gyümölcsészet tudott fennmaradni és elegendő javat biztositani ezen a sovány talajon.