Thurzó Lajos életműve

Települési érték

kulturális örökség

2024-07-31


Bemutatás:


Zentán született 1915. július 19-én iparos családban (a nagyapa, Thurzó József férfiszabó, házassága révén kerül Adáról Zentára 1876-ban, s alapít itt családot).

Noha az iskolában jó tanuló, mégis ott kell hagynia az iskolapadot, hogy munkájával pótolja apja korai halála után a kiesett kenyérkereső helyét.

Betegsége még abban is akadályozza, hogy szakmát tanuljon: köszörűshöz áll be inasnak, de nem tanulhatja ki a mesterséget, ezután kifutó, majd rőfösinas, végül apja és nagyapja mesterségénél köt ki, szabóinas lesz, de ekkor már megszületnek első versei. Ebben az időszakban – inasévei alatt – csatlakozik a munkásmozgalomhoz, de nem a mozgalom indítja el irodalmi pályáján, hanem a „művészi feltárulkozás belső kényszere szólaltatta meg benne a költőt, s első írásain nyoma sincs még a politikai öntudatnak. Magányosan élt, aligha nyultak feléje segítő kezek, hogy mielőbb megtalálja a maga hangját, és a népi, leginkább megfelelő kifejezési formát.” emlékezett rá többek között Herceg János író, halálának 10 évfordulóján a zentai városházán tartott emlékünnepségen.

Korai félárvasága, s mostoha sorsa megakadályozta iskolai továbbművelődésében, de ő szorgalmasan képezi magát, rengeteget olvas, „született poéta, versekben élő és gondolkodó, de nem kívül az életen: nem menekül soha az önmagáért való művészetbe, ha ez csak fellegvár a valóság felöl jövő ostrom elől” írja róla Majtényi Mihály.

1932-től a helyi lapok közlik pesszimista hangú verseit. „1933-ban mintha elapadt volna az addig oly frissen buzgó költői ér, alig egy-két verséről tudunk. A következő év azonban újra több verset hoz és sok prózai írást, de ezek a versek már a téma és a magatartás szembeszökő változásait mutatják.”  jellemzi többek között dr. Szeli István a költő 1931-35 közötti munkásságát, s „...Thurzó helyét valahol a verselő és a költő közötti átmenet színvonalán kell keresnünk.”

1936-ban – néhány prózai kísérlet után – a HÍD hasábjain megjelenik az APÁM c. verse. A HÍD mellett a KALANGYA is közli néhány versét, egészen a háború kitöréséig. Ezekben az években igazi balodali, – tizennyolcéves korában a földműves szakcsoport titkára lesz, agitál, előadásokat tart, röpcédulákat terjeszt. Közírói tevékenységét ekkor fedi át nemcsak balodali osztályöntudata, hanem kisebbségi nemzettudata is. Saját tapasztalataiból kiindulva 1935 szeptemberében tanulmányt jelentet meg A Jugoszláviai magyar kisebbségi tanoncok anyagi és kulturális helyzete címmel. A tanulmányban rámutat a magyar tanoncok kiszolgáltatottságára, anyagi és erkölcsi ellehetetlenedésére, s útmutatást kínál e problémák orvoslására.

Az 1941. évi impériumváltásról Thurzó önéletrajzában így vall: „A mámoros ünnepnapokat a hétköznapok váltották fel és a magyarságnak egy bizonyos rétege megkezdte a hajszát a biztos anyagi jövőt jelentő hivatalok után. Valahogy én is bejutottam a városhoz, ahol még a mai napig is dolgozom csekély havi 80.- pengőért, mint ideiglenes kisegítő munkaerő. Hogy a jövőben mi lesz velem és feleségemmel, nem tudom. Máról holnapra tengődünk a csekély fizetésemből. Állásom bizonytalan

Közben igyekszik pótolni a korábbi kényszerű iskolai kimaradásait: 1942 őszén a zentai m. kir. állami gimnázium továbbképző esti tanfolyamának II. osztályos tanulója, – vallomása szerint: „Szorgalmasan járok a munkahelyemre és a tanfolyamra és szorongó szívvel várom a szebb magyar jövőt.”

E szebb magyar jövő illúzióját azonban a világháború vége szertefoszlatja, s az új rendszer megerősíti korábbi hitét osztályöntudatában, mely azonban nem volt kétségmentes.

A háború utolsó hónapjaiban a helyi parancsnokságon katonáskodik, de betegsége miatt rövidesen leszerelik s a népbizottság gazdasági ügyosztályán kap beosztást, de valójában inkább az újságírás érdekli. 1945 augusztusától a Magyar Szó zentai munkatársa lesz, de nemsokára az újvidéki szerkesztőséghez kerül, szerkesztői munkakört kap. Majtényi így emlékszik ezekre az évekre: „Thurzót is magához rántotta hamar a nagy olvasztóközpont, a tartományi székváros: ide úgy került mint újságíró és közíró – de a költő, akit lelkében magával hozott sok hamvasságát őrizte meg a vidéki életnek. S felvillant ott költői képe mindig tájat, fát, virágot és kocsizörgést tartogattak, mindig volt bennük valami akácillat és csöndes sóhaj a Tisza-part felé.”

Betegsége miatt sokszor kelt útra: üdülni küldték, Szlovéniába, a tengerre, Szerbiába, s a fiatal poetánk, költészetünknek ez a nagy reménysége ekkor mutatta ki mennyire ízig-vérig poéta. Új tájakban, új élmények közt lírája felfrissülve megteremtette az addig nálunk nem művelt költői-utirajzot,”

1949-ben megjelenik első – életében utolsó – verseskötete, a Napos oldal. A kötet 46 verse a háború utáni költői alkotásának legjavát adja, de az akkori merev irodalompolitika több versét is kirekeszti ebből a kötetből. Sokáig a gyermekversek, a gyermekeknek szóló poémák terén is úgyszólván egyedül állt.

1950. április 24-én régi szívbaja végez vele a tartományi kórházban.

Indoklás:


Poszthumusz 1955-ben megjelenik elbeszélő költeménye, a Tavasz Jánoska elindul, B. Szabó György rajzaival, de az összegyűjtött verseinek kiadása azóta is várat magára.

Halála után öt évvel – síremléke felavatásakor - a vajdasági írók irodalmi estet tartottak Zentán, s a Magyar Szóban Herceg János méltatta a költőt: „Thurzó Lajos neve szimbólummá lett s magában hordja az egész vajdasági magyar szellemi életet a második világháború után.     A megváltozott világ lényege jut kifejezésre abban a kultuszban, ami az ő neve, az ő emléke körül kialakult. Halála után már talán csiszoltabb hangú, határozottabb alkatú költők jelentkeztek, – ő még erősen küszködött a formával, a mondanivaló salaktalan kihordásáért, – de egyikük költészete se jelentheti nekünk azt, amit a Thurzó Lajos kialakulatlan, töredékes költői életműve.”

Születésének 90. évfordulóján 2005. július 19-én Zenta város önkormányzata emléktáblát helyezett el a költő szülőházán, októberben pedig alkalmi kiállítás nyílt a Közművelődési Központ Alkotóházában Thurzó Lajos munkásságáról.

Források listája:

Tari László helytörténeti-kutató leírása alapján

2016-01-29

kulturális örökség | Torontálvásárhely


Az Újvidéki Televízió tájékoztató műsorának magyar szerkesztősége, az Újvidéki Rádió zenei osztálya és a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Egyesület összefogásának eredménye lett 1996. szept ...

2024-02-02

kulturális örökség | Tiszakálmánfalva


A falu egyik oszlopos tagja Kiss Gyula, aki a VMSZ helyi szervezetének elnöke, a jelenlegi városi képviselő-testület tagja. A település gazdasági fejlődésében akkor járult igazán hozzá, mikor 2004 és ...

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával