dr. Takács Ferenc vértanú plébános életútja

Települési érték

kulturális örökség

2020-04-04

Bemutatás:

Dr. Takács Ferenc vértanú plébános a mai napig a péterrévei lakosok emlékezetében él. Több tisztséget a magáénak tudhatott, mint pápai kamarás vagy magyar országgyűlési képviselő. 

1894. június 29-én született Akasztón. Kalocsán végezte el a középfokú és felsőfokú, teológiai tanulmányait, amit követően 1918. május 26-án pappá szentelték. Első kiküldetése Soltvadkertre szólította, onnan Szakai Károly plébános mellett lett káplán Péterrévén, egészen 1923-ig. Mielőtt végleg Péterrévére küldték volna, megfordult Horgoson, Szabadkán, Óbecsén, de Újvidéken is. 1924-től egyházjogot kezdett el tanulni Szegeden, ahol 1926. február 12-én doktorátust szerzett.

Aktív írói és szerkesztői tevékenységet is folytatott, mint pl. a Szív Újságban, Hírnökben, amelynek szerkesztésével a faluban sem hagyott fel.

Dr. Takácsnak nem volt jugoszláv állampolgársága, ami miatt 1934. végén kiutasították az országból. Végül 1935. július 9-én megkapta a jugoszláv állampolgárságot.

Péterrévére végleg 1936. szeptember 24-én térhetett vissza, mikor is a Püspöki Hatóság kinevezte a falu plébániai kormányzójának. Dr. Takács Ferenc azonnal hozzálátott a Mindenszentek templom felújításához, új tetőt és toronytetőt helyeztek fel, kibővítették a sekrestyét, valamint új vakolatot helyeztek el külsőleg is. A felújítási pénzt a falu lakosai adták össze, mivel a plébános hatalmas népszerűségnek örvendett a lakosság körében. Még azt is indítványozták, hogy plébánossá nevezzék ki adminisztrátor helyett. A püspök 1940. március 16-án ténylegesen is kinevezte.

1941. tavaszán, a magyar csapatok Bácskába való bevonulását követően, Péterréve is ismét a Kalocsai Főegyházmegye alá került. A faluban létrehozták a levente intézményt is, amelyben aktív szerepet vállalt maga dr. Takács is.

A plébános a magyar kultúra aktív támogatója és előmozdítója volt. Péterréve már akkor is nagy településnek számított, így számos egyesület jött létre, mint pl. a Legényegylet, Sportegyesület, Iparos Olvasókör Ifjúsága, Polgári Olvasókör, Népkör, Kisgazdakör. A Katolikus Legényegylet élére 1936-ban került, de mellette nagy támogatója volt a műkedvelő színjátszásnak is. Egyik segítőtársa dr. Kiss Imre volt, aki Péterréve egyik legelismertebb lakosa és jótevője volt. Vezetésükkel 1938. őszén megindultak a népművelő előadások is a Népkörön belül.

1941. december 29-én a Belügyminiszter rendeletével Bács-Bodrog vármegye törvényhatósági bizottsági taggá nevezte ki. A délvidéki területek visszacsatolása után 25 rendkívüli képviselőt hívtak be a Magyar Országgyűlésbe, egyikőjük volt dr. Takács Ferenc, mint Zsablya és Titel kerületi képviselője, valamint a Magyar Élet Párt tagja. Ünnepélyes bevonulásukra 1942. február 9-én került sor. A parlamenti ülésnapok idején Sashalmon élt testvérénél, de állandó lakcíme továbbra is Péterréve volt, plébánosi tevékenységét is folytatta. Képviselői mivoltában főként az egyházi ügyeket képviselte, részt vett a Bácskába betelepített bukovinai székelyek lelkipásztori ellátásának megszervezésében is. Felterjesztést tett egyházi adó ügyekben is, amelyet külön megköszönt az érsekség is.

Az Óbecsei Járás főszolgabírója 103.600/1943. K. M. számú rendelet 9.§. -ának 2. bekezdése alapján Péterréve község közellátási bizottságának tagjának nevezte ki, így részt kellett vennie a közellátási bizottság gyűlésein is.

A II. világháború a végéhez közeledett, a magyar katonák már visszavonulóban voltak, a partizán és orosz katonák pedig elérték Péterrévét is. Korabeli feljegyzések szerint dr. Takács Ferenc plébános 1944. október 8-án átvitte az Oltáriszentséget a zárda kápolnájába, így nem volt szentmise a templomban, egészen 12-ig. A plébánost november 9-én, 8 órakor hurcolták el, majd véres kínzások után nyilvánosan kivégezték.

A falu lakossága megrettent, szeretett plébánosukat, támogatójukat vesztették el. Sokáig a kivégzése nyomait sem merték eltüntetni. Leonissza nővér így írt a történtekről: ,,1944-ben pedig sok minden történt. ... Féltünk, mert kivégzések voltak. Hallottuk többektől, olyan 200 körül úgy mondták. Az egyik napon 1944. november 19-én Szent Erzsébet vasárnapján végezték ki dr. Takács Ferenc plébánost. ... Csak egy nővér nézte végig a kivégzést Donáta nővér, hogy el tudja mondani az utódoknak. ... Dr. Takács Ferenc plébános kívánsága az volt, hogy a paptársát engedjék hozzá, Ft. Török Vince káplánt, de az félelmében úgy elrejtőzött, hogy nem találták meg sehol. … Golyóáltali halállal halt meg. Egy szerb ember lőtte le, aki később megőrült. ... Temetőbe vitték az árok szélére, előre kiásott sírba tették, koporsó nélkül. A temetőcsősz ásta ki a sírt, de nem tudta, hogy kinek. Neki kellett eltemetni, csak belökték a sírba, és így ülve maradt. Ezt a temetőcsősz mondta el.”

Máriás szül. Pintér Matild (1930) így emlékezett vissza a kivégzésre: ,,Előbb már ki volt adva, hogy valamilyen konferencia lesz, hívták a népet össze. Akkor lőtték le, kivezették, fekete kendővel bekötötték a fejét és a fához kötözték és úgy lőtték le. ... Aztán azt mesélték, hogy úgy vitték ki nyilván olyan kis kocsival a temetőbe. Kinn volt a reverendájának a széle, így az emberek tudták hová temették. A temetőbe a fal mellé lett temetve.ʼʼ

A Zentai Történelmi Levéltár óbecsei fiókjának adatai szerint, mint akkoriban szokott volt, dr. Takács Ferenc vagyonát lefoglalták és háborús bűnösnek nyilvánították. Lefoglalták a személyes tárgyakat, 1022 pengő készpénzt, 4 takarékbetét könyvet, melynek összértéke 18.000 pengő volt, 16 kocsi kukoricát és 7 kocsi napraforgót.

Ft. Török Vincét hamarosan áthelyezték a Mindenszentek plébániáról, helyébe 1945. február 12-én Hegyi Pál gunarasi plébános érkezett, aki november 2-án, Halottak napján, dr. Takács sírját is beszentelte hatalmas tömeg kíséretében.

Indoklás:

Dr. Takács Ferenc önként vállalta a vértanúságot, bár semmilyen tettel nem vívta azt ki, politikai tevékenysége nem adott volna okot halálára. A kivégzők példát akartak statuálni, és megrettenteni a lakosságot azzal, hogy egy nagy magyarnak mondott embert végeztek ki.

Dr. Takács Ferenc vértanú plébános, Magyar Országgyűlési képviselő életútja példaértékű. Személye a mai napig köztiszteletben áll Péterrévén, az idősebbek gyakran emlegetik, hogy tevékenysége alatt milyen sokszínű volt a kulturális élet, milyen sok rendezvény volt a faluban. A partizánok elöl elmenekülhetett volna, de ő mégis a hívei mellett maradt, hiszen tudta, hogy elítélendő dolgot nem tett.

Magyarságtudatáról sokat elmond az alábbi idézete, amely a Bokréta kiadványban (A jugoszláviai műkedvelők almanachja 1919-1940) látott napvilágot, a jelenre is lehet alkalmazni: ,,Amikor e sorokat irom, forr körülöttünk az élet, nagy nemzeteknek nagy csatája dúl; a kis népek remegve figyelik az uj európai vajúdást. Mi lesz a vég? Ki lesz az áldozat? Csak egy biztos: ahol ifjú a nép, az megmarad. Ahol egészséges az élet: ott új világ fakad. A mi kincseink eddig a földbe voltak zárva. A magyar nép tömegei még érintetlen földalatti kincsek. Csak fel kell tárni a kincseket, újra kell épiteni társadalmunkat, a gerincnek a test középvonalába kell kerűlnie. Mindnyájunknak egy az örömünk és egy a bánatunk. A magyar lét nem sorvadás, hanem élet, boldogitó szép élet!ʼʼ

Javaslattevő: Györe Decsov Emese