Szabó Margit 1932. szeptember 28-án született Adorjánon, a család legkisebb gyermekeként. Az általános iskolát Adorjánon fejezte be. Már kisgyermekkorában az volt az álma, hogy egyszer tanító lesz. Az ...
Az 1764. évi madéfalvi történések, a „siculicidium” (székelyölés) utáni években a csíki, háromszéki és aranyosszéki falvakból elmenekült lakosságból, a ma már Romániához és Ukrajnához tartozó Bukovina területén öt magyar falut alapítottak és népesítettek be: Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát, Andrásfalvát és Józseffalvát. A Bukovinában 1774-től megtelepedetteknek már az 1880-as években megkezdődött az elszegényedés előli szakaszos, kényszerű elvándorlásuk. Első kirajzásuk 1882–83-ban történt meg. Tisza Kálmán kormánya felkarolta a kitelepülők ügyét, akiknek az Al-Duna szabályozásának idején lecsapolási munkákat ajánlottak, és akik töltésépítőkként telepedtek meg a délvidéki Pancsova és Kevevára közötti szakaszon. Három ma is létező települést alapítottak: Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és a ma is magyar többségi lakosságú központjukat (mintegy 86%-a magyar), Székelykevét.
Európa legdélebbi magyar települése, Székelykeve (szerbül Skorenovac) a Szerb Köztársaság Vajdaság tartományában, a Dél-Bánsági körzetben, a kevevári községben (opština) az Al-Duna közelében fekszik. A terület egykor a Szent István alapította kevevári várispánsághoz tartozott, és egy XV. századi okiratban szerepel először 1412-ben terra Zkoronovetz néven. Zsigmond király 1428 novemberében Karánsebesen kelt oklevelében villa regalisnak említi, és kiváltságokat adományozott neki, mely 1440-ben Zkorenotz Puszta néven szerepel.
1990-ben közel 4000, ma már alig 2000-2500 lakosa van. Nagy többségük székely magyar, valamint palóc származású. A többi magyarul beszélő katolikus bolgár (paltyán vagy paltyén), és kevés szerb család. A falu színmagyar általános iskolája diákjainak létszáma a történelem zivatarai során állandóan változott. Fénykorában, az 1956 körüli években például több mint 800 diákja is volt! Ma a munkanélküliség és a kényszerű elvándorlások következményeként csak 150. De Székelykeve mai nehéz életkörülményei ellenére megőrizte kultúráját, jókedvét, a székely góbéságok sajátos ízét, és megmaradásra sarkalló tettre vágyását is. A bukovinai székely közösség, az erdélyivel való évszázados elszakítottság következtében jól megkülönböztethető, jellegzetes kultúrát alakított ki. Bukovinából magukkal hozott népi hagyományaik igen archaikusak: többek között középkori eredetű balladákat, keserveseket, a lakodalmi szokások gazdag tárházát, farsangtemetést és igen szép székely-bukovinai tájnyelvet őriztek meg. Karácsonyi szokásaik közé tartoznak a karácsony böjti gyermekkánták és a huszárjárás, a felnőtt legények betlehemes játéka, melyet sokáig nem adtak elő, de az 1990-es években felújították, és azóta minden évben betlehemeznek karácsony és újév között. Az al-dunai székely népdalkincs gazdagságát Kiss Lajos népzenekutató fedezte fel. Az 1940-es évek elejétől az 1960-as évek végéig gyűjtött a három székely faluban, köztük Székelykevén is.
Egykor olvasó-, és gazdaköre, dalárdája, színjátszó-, és népitánccsoportjai működtek. Ma a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a Szalmaszál Ifjúsági Művelődési Egyesület és a Varrocska kézműves csoport tevékeny. Így a székelykeveiek rendszeresen fellépnek a délvidéki kulturális rendezvényeken. Jellegzetes népi táncaikat, a legényes és páros silladrit, és a hétfélésnek nevezett táncrendet mindmáig előadják. A bonyhádi székhelyű Bukovinai Székely Szövetség e népcsoport más és más vidékekre történt kirajzásait erős kapcsolati egységben tartja. A szövetségnek tagjai az al-dunai székelyek, így Székelykeve is.
A falu népéletéről, jelenkori állapotáról három nagyszerű dokumentumfilm készült, múltjáról, életéről, küzdelmeiről az elmúlt évékben négy könyv is született. Helyi kiadvány a Székelykevei Igaz Szó című, havi rendszerességgel megjelenő közlöny.
Szellemi értékein kívül természetesen tárgyi/építészeti érdekességei és értékei is vannak. Ez az épített örökség természetesen nem vetekedhet az ismert délvidéki kincsekkel, azonban rendelkezik különleges vonásokkal, mint például a hármasosztatú „kincstári” parasztházak. Székelykeve gazdagon felszerelt tájházát 2010-ben nyitották meg. A kincstári (telepes) házakon kívül a gazdag német polgári házak is megcsodálhatók. Az 1889 és 1892 között neogótikus stílusban épített, gazdagon felszerelt Szent István-plébániatemplom kertjében két ízben is avattak kopjafaemlékművet. A falu további látványosságai: a már 120 éves régi iskola épülete, a községháza (helyi közösség) épülete, a falu főutcáján álló egykori Földművelők Hitelszövetkezete banki épülete, valamint a régi Vadászotthon épülete, mely egykor az Olvasó- és Gazdakör otthonául szolgált. Az Ifjúsági Otthon és az egykori, színpaddal rendelkező mozi épülete ma is kulturális rendezvényeknek ad helyet. További látnivalói a falunak: az 1995-ben emelt temetői székelykapu és harangláb, a falu déli aljzatának (Nagy alj) gémeskútja és pihenőhelye, a régi Gyurgyevó/Rádayfalva irányában egykor épített romos harangláb és a Kevepallos (Pločica) szerb település délkeleti határában még meglévő ún. Mária Terézia híd, valamint a Duna közelében lévő Szakadó nevű tó.
Székelykevének nincs igazi műemléke, kastélya, történelmi emlékhelye, és a környéken kevés a természeti látnivaló is. Felbecsülhetetlen érték azonban a lakosság szellemi öröksége, a tájszólásos, kitűnő állapotban konzerválódott bukovinai székely nyelvezet, a jellegzetes népszokások, bukovinai eredetű népdalok és a gazdag anekdotakincs.
Javaslattevő: Péter László grafikusművész, illusztrátor, animátor, Székelykeve szülötte
Az Al-Duna kanyarulatába telepített bukovinai székelyek mintegy 125 éve a délvidéki magyar népcsoportok egyik legérdekesebb, küzdő szellemiséget képviselő része. Nemzeti értékként kell tekintenünk e tájegység lakosságára és külön Székelykeve falura, Európa legdélebben fekvő magyar végvártelepülésére, melynek áttelepített közössége a felhalmozott szellemi és anyagi, természeti, közösségi értékeit magával hozta, s melyet mindenképpen igyekszik megőrizni.
A falu jelenleg is a túléléséért küzd, kulturális egységként a hagyományok ápolását önerejével, de háládatos külső segítséggel is, igyekszik tovább tartani. Gazdaságilag újabban főként a turisztikai vendéglátásban látja biztos megmaradását. Szervezett formában évente immár négy-hatezer, főként Magyarországról érkező turista látogatja meg Székelykevét.
E dél-bánsági kulturális színfolt a magyarságot gazdagítja, megerősítéséhez és az új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának hites kialakításához is hozzájárul. Székelykeve a délvidéki magyar tájegységek egy különleges, mondhatni stratégiai fontosságú települése. Székelykeve kuriózum: eddigi megmaradása a déli végeken példa értékű. Féltett örökségüket, örökségünket mindenképpen érdemes megbecsülnünk és megtartanunk.
Al-dunai székelyek. Dokumentumfilm (43’). Rendezte Orbán Ágnes.
Al-dunai székelyek. In: Magyar néprajzi lexikon [online] (http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-144.html)
Balassa Iván: Az al-dunai székelyek. In uő: A határainkon túli magyarok néprajza. Budapest, 1989, 256–261.
Beszédes Valéria: Egy al-dunai székely mesemondó az ezredfordulón. Néprajzi Látóhatár, 2001. 1–4. sz. 95–102.
Bodor Anikó: Az al-dunai székelyek régi hagyományai ma. Ethnographia, CX. évf. 1999. 110. sz. 335–348.
Kiss Lajos – Bodor Anikó: Az al-dunai székelyek népdalai. Újvidék, 1984, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete. /A Jugoszláviai Magyar Népzene Tára, 2./
Kemény Lajosné Varga Mária: Hertelendyfalvi székely varrottasok. Zenta, 2004, Thurzó Lajos Közművelődési Központ.
Papp Árpád – Raffai Judit – Terbócs Attila szerk.: A vajdasági magyarok néprajzi atlaszának kommentárkötete. Szabadka, 2003.
Papp Mária: A táncélet gyűjtése, a lakodalom és ehhez fűződő népszokások Székelykevén. Diplomamunka. Kézirat. Székelykeve, 1997.
Penavin Olga: Két bánáti székelytelep balladái. In: Tanulmányok. Újvidék, 1971, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Tanszék.
Penavin Olga: A ház, a ház berendezése, a fűtés és az étkezés Székelykevén. In: Tanulmányok 5. Újvidék, 1972.
Penavin Olga: Székelykeve (Skorenovac) népének hitvilága. In: A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei. Újvidék, 1972.
Péter László: Vándor fecske hazatalál? Kalandozások Madéfalvától Bukovináig, Bukovinától az Al-Dunáig... Topolya–Budapest, 2008, Lavik 92 – Timp.
Pétër László: Kërësztapám nadrágja. Al-dunai székely felemás és apró történetek [online]. Zenta, 2011, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. (http://adattar.vmmi.org/index.php?ShowObject=konyv&amp
Thomka Viktor: Egy al-dunai székely község szociográfiája [online]. Híd, 2001. 11–12. sz. 1296–1324. (http://adattar.vmmi.org/folyoiratszamok/1638/hid_2001_11-12_.pdf)
Ujváry Zoltán: Népdalok és balladák egy al-dunai székely közösségből. Debrecen, 1968, Kossuth Lajos Tudományegyetem.
Szabó Margit 1932. szeptember 28-án született Adorjánon, a család legkisebb gyermekeként. Az általános iskolát Adorjánon fejezte be. Már kisgyermekkorában az volt az álma, hogy egyszer tanító lesz. Az ...
Törökfalu egyik jellegzetes étele a kakaspörkölt. A híres Nyárfa vendéglő, és tulajdonosa, Homolya Piroska főként kakaspörköltjéről volt nevezetes. Emlegették is, sőt, még ma is emlegetik „a Piri néni ...
Óbecse fejlődése során érdekes és izgalmas utat járt be. Ennek az útnak egyik meghatározó mozzanata a Nagy kanális torkolatának Óbecsére hozása, illetve a Tűr István hajóáteresztő zsilip megépítése vo ...