Szikesek

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

természeti környezet

2016-04-08

Bemutatás:

A szikes talajon található füves társulások egyik legfontosabb jellegzetessége a nagy kiterjedésük. A vajdasági gyepek többségére annyira jellemző elaprózódottság a sziki típusokra kevésbé érvényes. A szikes puszták további jellemzője, hogy viszonylag kevéssé érintette őket a mezőgazdasági művelés intenzívebbé válása. Sem a talajjavításuk, sem a műtrágyázásos kezelésük, sem a felülvetésük nem terjedt el igazán, így a használatuk alapvetően külterjes maradt. A szikes puszták életközösségeinek sajátsága a széles határok közötti, több éves ciklusokban jelentkező ingadozás, ami kihatással van a nedves élőhelyek vízjárására is. A talaj átmeneti típusai, az enyhén hullámos talajfelszín és a talajvíz közelsége a száraz és nedves élőhelyek mozaikos eloszlását eredményezi. A száraz éghajlat hatására a vízjárta lapályok elszikesednek, ami hozzájárul az élőhelyek változatosságához. A szikes puszták jellegzetessége a kisebb-nagyobb talajszintkülönbség, a szikpadka, a vakszik és a szikfok övezetének elkülönülése. Bár e felszíni formák közti szintkülönbség igen kicsi, mégis sok körülmény változik, ami a szikesek fajgazdagságának egyik fontos tényezője. A térség biogeográfiai szempontból is határjellegű, számos ritka faj areahatárával esik egybe. A szikeseken előforduló növénytársulások száma nagyon magas, mind talajuk sóviszonyaiban, mind vízellátottságukban erősen különböznek egymástól.

A legnagyobb területeket különböző típusú szikes rétek alkotják. A szikes puszták fő füve a sovány csenkesz vagy más néven veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovine), mely jól bírja a taposást, ezért kitűnő legelőt biztosít. A szikes pusztarét legjellemzőbb fajai a pusztai cickafark (Achillea setacea), a villás boglárka (Ranunculus pedatus), a társulásra jellemző bennszülött fajunk, az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana). Elterjedt társulás még a mélyebb, a sós rétegekhez közelebb eső talajokra jellemző ürmös szikespusztarét. Névadó növénye a sziki üröm (Artemesia sartonicum), és tömegesen termő fontos gyógynövényünk a kamilla (Matricaria chamomilla). Ősszel a sóvirág (Limonium gmelini) és a sziki őszirózsa (Aster tripolium) tömeges virágzása lilára festi a szikes pusztát. A legmélyebben fekvő, legszélsőségesebb termőhelyű sziki társulás a vakszik növényzet. Nyáron gyakran megjelenik felszínén a sziksó, melyet régebben az emberek gyűjtöttek és mosásra használtak. Csak néhány faj él meg itt, ilyen növények a bárányparéj (Camphorosma annua) és a pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium).

A szikes puszták a Kárpát-medencében már nagyon korán, a negyedidőszakban kialakultak, ezért sok bennszülött (endemikus) faj fejlődött ki rajtuk. Ilyenek pl. a pannon sáska (Epacromius cerulipes), az aranypettyes bábrabló (Calosoma auropunctatum), a sziki ürömbagoly (Saragossa porosa). A gerinces állatok fontos élőhelye a szikes puszta, ezért Vajdaságban kiemelt természeti értéket képviselnek. Kora tavasszal a tocsogós, vad vizekkel borított puszták jelenetős szaporodási helyet nyújtanak a kétéltűeknek. Változatos a szikesek madárvilága is, mivel fontos szerepük van a madárvonulásban. Legjellemzőbb fészkelőik a bíbicek (Vanellus vanellus), a piroslábú cankók (Tringa totanus), és a nagy godák (Limosa limosa). A szikes legelők jellegzetes ragadozó madara a kékvércse (Falco vespertinus). Itt él a ritka molnárgörény (Mustella eversmanni), melynek legfőbb zsákmányállatai a pockok és a hörcsög (Cricretus cricretus).

A homokvidék legnagyobb szikesei a radanováci szántókon, a Palicsi- és a Ludasi-tó környékén, Szelevényen és Horgos közelében alakultak ki. Bánátban szintén kiterjedt szikes térségek vannak, legfontosabb közülük a Törökbecse közelében fekvő Sóskopó. Az időszakosan kiszáradó szikes mocsár a Tisza valamikori mederágában alakult ki. A terület az észak–déli migrációs útvonal mentén nagy jelentőségű madárpihenő-, éjszakázó és táplálkozóhely, amely 2004-ben felkerült a ramsari listára, vagyis a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek közé.

Javaslattevő: Hulló István, biológus

Indoklás:

A legnagyobb kiterjedésű szikes puszták Észak-Bánátban találhatók, az Aranka folyó mentén. A táj érintetlenségére és jellegzetes pannóniai voltára utal, hogy itt, Mokrin, Hódegyháza, Csóka és Majdán határában tudott fennmaradni a füves térségek nagytestű madara a túzok (Otistarda). Jellegzetes alföldi táj, ahol még valódi külterjes gazdálkodás, szilaj állattartás folyik. Őshonos juhfajtánknak, a csókai cigájának még jelentős állományát őrzi e táj. Még fellelhetők pásztorkodással kapcsolatos emlékek. Itt található a hortobágyi Kilenclyukú híd bánsági testvére, mely ugyanúgy téglából épült a XVIII. század végén.

Kapcsolat az értékhez:

Palics–Ludas Közvállalat
24413 Palics
Kanizsai út 17a.
Tel: 753-121
Fax: 753-474
http://www.palic-ludas.rs/

Riparia Természetbarátok Egyesülete
Corvin Mátyás 9.
24000 Szabadka, Szerbia
E-mail: info@riparia.org.rs
Facebook: https://www.facebook.com/Riparia

Sóskopó Speciális Természeti Rezervátum
http://www.slanokopovo.com/

Túzokvédők Egyesülete
23305 Мokrin
Dom kulture, Trg 9. januar 66.
E-mail: udruzenje@velikadroplja.rs

Aracs turizmus, Törökbecse
http://www.aracs-turizmus.info/home.html